Révi Magazin 2005-3. szám

RÈVI MAGAZIN
A PRO RÈV EGYESÜLET Kiadványa
III. Èvfolyam 2005.
3.szám október

Mottó: “Ha megvan az őszinteség- bátorságod, és be tudod vallani, hogy gyenge vagy, akkor Istennek megvan a könyörület-képessége, hogy erőssé tegyen téged.(Sri Chinmoy)

Figyeljünk az égi jelekre!
Mottó:
”Aki hisz, nem élhet át csodát” Kafka

Az elmúlt időszakban a nagyvilágban és hazánkban történt rendkívüli események sorozata sokunkban felvetette azt a kérdést, vajon a hurrikán, a hirtelen ránkzúdúló eső, mely amerikai vagy székelyföldi testvéreinket súlytotta, nem látható jelei e annak, ami a Bibliában megvan írva, hogy : közeleg a vég.Amikor a fügefa ága már zsendül, és levelet hajt, akkor még a bennszülött is tudja , hogy hamarosan jön a nyár, így talán ezek a szokatlan természeti csapások is figyelmeztetni akarnak bennünket, gyarló embereket, arra ami a Szentírásban is áll: „vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok mikor jő el az az idő”.Sajnálatos módon azonban sok társunknak üléspontja határozza meg álláspontját.Ezért történhet meg az is, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt, mi is vár majd ránk mikor az ég csillagai lehullanak és a mennyben levő hatalmasságok megrendülnek, mikor Isten elküldi majd angyalait a kiválasztottak után.Vajon kik és hányan lesznek majd a kiválasztottak között?Lehetséges, hogy néhány holland keresztény, aki éves szabadságát rendre arra áldozza fel, hogy családjával kijön falvainkba és segítő kezet nyújt parókiáink, templomaink, óvodáink felújításánál, gyerekeink vallási nevelésében, olyan hívők, akik egész életüket az Úr tanításai alapján élték, mindazok akik segítenek elesett felebarátjuknak felállni, nemzetünknek tovább épülni.De lehet-e majd kiválasztott az, aki saját templomának javításánál is csak akkor segédkezik, ha esik az eső, mert olyankor nem végezheti saját dolgát kinn a mezőn, aki minden erejét arra összpontosítja, hogy magának bármi áron minnél többet összeharácsoljon, aki némán tud elmenni a segítségért könyörgő szemek, kezek mellett, akinél a szó és a tett nincs egységben.”Annyi a dolog, hogy nálunk még a halott is dolgozik”, hallottam nemrég.Vajon hányan éreztük, tudjuk már, hogy ha mindennapi munkánkon nincs ott Isten áldása, akkor fáradozásunk úgyis hiábavaló, hogy nem mindenhez csak hozzászólni kell bírálóan, hanem hozzá is kell tenni egy keveset, méghozzá tettekkel.Mert csak aki a hasát növeszti otthon egy hideg sör mellett és elkerüli a munkát, akit nem érdekel szomszédjának, közösségének problémája, az biztos mentes marad minden bírálattól is, mert...a semmiről nincs mit beszélni.Európa, Erdély, magyar nemzetünk mindezek mellett egy magatartást is követel, és ez nem más mint tisztelet mások iránt.
Tudom, hogy kivételes kiváltság, ha rendelkezünk a derűs elme szépségével, a szerető szív tisztaságával és az alázatos élet istenségivel, de csak ezek segítségével érhetjük el azt, hogy , valamikor, mikor eljön majd az idő, nekünk is gyülekezőt fújjanak majd az angyalok a többi kiválasztottal együtt.Hasas János

A gyökér megmaradt.
Ezerszáz észtendővel ezelőtt
hazát foglaltak őseink e földön,
s őrizték vérrel, ésszel, türelemmel
ezerszáz esztendőn keresztül,
hogy hazánk legyen az ég alatt,
gyökerünk lement mélyre, mélyre
egészen le, Erdély szívébe,
s a mai napig ott maradt.

Történelem viharai
csapkodták, verték ezt a földet,
megtanítottak élni, halni
és őrizni a gyökeret,
magyarnak mégis megmaradni.
Isten-hitünk szent erejével,
magyar szívünk szeretetével
őrizzük ezt a gyökeret.

Az Úr-Isten a menedékünk.
Hűség minden fegyverzetünk,
s ki hűséget vet: diadalt arat,
mert lám: a gyökér megmarad!

S míg Isten a mi menedékünk
és hűség a fegyverzetünk,
addig félni nem szabad,
mert a gyökér megmarad!
Ki hűséget vet, diadalt arat:
A gyökér megmaradt!
Wass Albert

Szászfalván is gondok vannak a fogyatékosok gondozóinak fizetésével.
Több mint egy esztendő telt el azóta, hogy sokak nagy meglepésére a magyarkakucsi Barabás Imre lett Szászfalva alpolgármestere.Az elért eredményekről, gondokról, idei tervekről kérdeztük.
Habár az elején nehezebben indultak be a dolgok, hiszen a tizenegytagú-ebből egy RMDSz-es- Helyi Tanácsba sokszor igen nehezen, csak 6:5 arányban tudtuk átvinni a határozattervezeteket, mostanára a dolgok letisztázódtak és csak a három humanista párti tanácsos képvisel más vonalat, mondja Barabás Imre.Mindenképpen jó elképzelésnek bizonyult az, hogy a község közvilágítását biztosító égőket, energiatakarékos Philips világítótestekre cseréltük ki.A kétszáz darab új világítótest 550 millió lejébe került a községnek, viszont összehasonlítva a tavalyi és az idei márciusi, áprilisi, májusi villanyszámlákat máris egy ötven milliós megtakarítást könyvelhettünk el.Idén a Megyei Tanács anyagi segítségével a község több falujában javítjuk majd fel az utakat és lassan befejezéséhez közeledik az új iskola építése is. Szeptember elején fogjuk majd átvenni, mondja az alpolgármester. Mintegy ötszáz millió lejre rúgna a helyi önkormányzat része a beruházásban- kazánház építése ,betonozás, járdák elkészítése- de azt még nem tudjuk, hogy erre honnan lesz rá pénzünk.Sajnos úgy látom, hogy hiba történt a szociális segélyre, valamint a fogyatékosok gondozóinak fizetésére kapott összegek kiutalásánál.Szerintem összekeverték a két öszeget, mondja az alpolgármester, hiszen a 42 szociális gondokkal küszködőnek 2,83 milliárd lejt utalt ki a Megyei Tanács, míg a 18 fogyatékost gondozóinak javadalmazására csak 330 millió lejt.Ennek eredményeként sajnos negyedévenként csak egyszer tudunk pénzt adni a betegeket segítő embereknek.Már több helyen jeleztük, de senki sem lép semmit az ügyben, teszi hozzá az alpolgármester.
Magyarkakucson, miután Magyarországon megjavítattuk a szivattyút, a vízhálózat ismét működik. Kilenc ezer lejbe határoztuk meg egy köbméter víz árát és mindenkit kötelezünk arra, hogy vízórát szereljen fel, mert elszeretnénk kerülni azt, hogy a nélkülözhetetlen javításokra ne legyen pénzünk.Nemrég elértük azt is, hogy új házszámtáblák kerültek a magyarkakucsi házak kapuira, és hamarosan a tavasszal kiöntött patak medrének mintegy ötszáz méteres szakaszának kitakarítását szeretnénk elkezdeni.
Nagyon örülünk annak, hogy a Megyei Tanács RMDSz frakciója olyan kicsi magyar közösségekre is gondolt mint a mienk és több általunk leadott pályázatunkat is támogatta. Református közösségünk idén a templom tetőszerkezetének javítását tűzte ki fő célul. A fedólemezeket már sikerült megvennünk, a munkadíj több mint negyven millió lejbe kerül majd, de az állványok faanyagát is mi kell majd álljuk.Erre a pályázatunkra kaptunk húsz millió lejt, a falu újvárosnak nevezett részét átszelő út javítására pedig 15 millió lejt. Június 18-19-én a magyarországi testvértelepülés, Kakucs község falunapjára vagyunk hivatalosak.Sajnos pénz és útlevélhiány miatt eddig nagyon kevés helybéli jelentette be résztvételi szándékát, pedig onnan tavaly közel ötvenen jöttel el hozzánk.A magyarkakucsi falutatalálkozót idén valószínüleg szeptember első hétvégéjén tartjuk majd meg, ezen pályázatunkra is kaptunk némi segítséget.
„Köszönjük a Bihar Megyei Tanács RMDSZ frakciójának a segítséget, hiszen ezen támogatások nélkül az olyan kicsiny Sebes-Körös menti végvárak, mint Magyarkakucs bizony halálra lennének ítélve”, mondta zárszavában Barabás Imre.(megjelent a Bihari Naplóban)

Aranypecsét díjat kapott Élesd alpolgármestere.

A határontúli magyarság érdekében kifejtett tevékenysége , valamint kimagasló önkormányzati munkája elismeréseként Magyarországon Aranypecsét díjjal jutalmazták Létai Zoltán élesdi alpolgármestert.

Közel kétszázan vettek részt szerdán, június15-én délelőtt a Gödöllői Királyi Kastély dísztermében, ahol a Magyar Önkormányzatok Szövetsége és a Magyar Polgármesterek Egyesülete A magyar önkormányzatiság tizenöt éve címmel rendezett ünnepi konferenciát.A rendezvény dr.Gémesi György polgármester, országgyűlési képviselő, MOSZ-elnök köszöntőjével indult, majd dr.Lamperth Mónika belügyminiszter A Kormány önkormányzati politikája az elmúlt 15 esztendő tükrében címmel tartott előadást.Dr.Kovács Zoltán pápai polgármester Az önkormányzatiság 15 éve a polgármester szemével ismertette észrevételeit, majd a továbbiakban dr.Zongor Gábor a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára valamint dr.Kvarda József a szlovákiai Csenke község polgármestere Az önkormányzatiság és érdekképviselet szerepe, valamint Ahol a magyar kissebség többségben van címmel osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.Ezután került bemutatásra a Magyar Önkormányzatok Szövetsége gondozásában megjelentetett A Magyar Önkormányzatiság tizenöt éve 1990-2005 című könyv, melyben számos magyar közéleti személyiség, polgármester (határainkon innen-és túlról) beszél az elmúlt tizenöt esztendő történéseiről, sikereiről, kudarcairól. A kötetet Boros Péter, Magyarország egykori belügyminisztere ismertette a résztvevőkkel.A könybemutató után ünnepélyes díjkiosztóra került sor. Dr.Gémesi György felolvasta a laudációkat, majd átadta az idei esztendő két-két kiválasztottjának a Polgármesteri Ezüstlánc valamint az Arany pecsétgyűrű díjakat, köztük Létai Zoltán élesdi alpolgármesternek is.A kitüntettek egyenként mondtak köszönetet az elismerésért és szóltak a résztvevőkhöz.A Sebes-Körös menti önkormányzati vezető hozzászólásában kiemelte azt, hogy nem nagy különbség van a határon túli és a magyarországi önkormányzatok munkájában.Talán kissé más ez a munka , ha szórványvidéken dolgozol, hiszen felkell vállalni olyan dolgokat is ami nem mindig egy polgármester vagy alpolgármester szerepköre volna. Itt megemlíteném például azt az esetet, ha egy osztály beindításához hiányzik egy gyerek, hát akkor ki kell menni terepre , megkeresni a szülőket, felkeresni a hiányzó fiatalt és megoldani a problémát vagy a kulturális programok rendezése is inkább a művelődési ház vezetőjének a feladata volna, pedig sokszor az önkormányzati vezetőre hárul. A konferencia fogadással zárult.
Több résztvevőtől is megkérdeztem, hogyan is esett rám idén a kuratórium választása? , mondja Létai Zoltán. A válasz az volt: mindannyiunk munkáját valakik, valahol figyelemmel követik.

Nagysikerű tánctábort rendeztek Mezőtelegden strong>

Közel 180 fiatal vett részt a nyáron a Bihar Megyei Tanács által is támogatott, a Sebes-Körös menti településen második alkalommal megrendezett kézműves- és néptánc táborban.
A helybeliek mellett még nyolc településről érkezett táborunkba autentikus néptánc tanulására kíéhezett gyerek, mondja a rendezvény fő szervezője Szoboszlai Gáspár református lelkész.A nagy létszám miatt a résztvevőket három csoportba osztottuk, akiket a Nagy Albert által vezetett Szegedről érkezett és az anyaországban is igen megbecsült oktatók tanítottak. Az első csoportban a kifejezetten kezdő gyerekek kaptak helyet, akik Nagyváradról, Borsról, Margittáról érkeztek és akik most találkoztak először a népi tánccal, a második, középhaladó csoportba az élesdi és révi fiatalok , míg a haladó csoportba a micskei, magyarremetei, mezőtelegdi valamint a Szegedről érkezett 23 fiatal került.A kezdők csoportját Tőtős Hortenzia oktató déldunántúli gyermekjátékokra, ugrósra, a középhaladókat Nagy Albert, széki táncokra, míg a haladókat Gombos András szilágysági táncokra tanított.A résztvevők egy részét házaknál szállásoltuk el, míg a többieket a helyi általános iskola és óvoda vezetősége által felajánlott tantermekben helyeztünk el.A napi program reggelivel indult nyolc órakor, fél kilenctől táncoktatás, délben ebéd, majd fél háromig kézműves foglalkozás következett, aztán megint munka fél hatig, amikor is a fiatalok jöttek vacsorázni.Ez után szabad program este negyed nyolcig, majd a református egyházközség gyülekezeti termében elméleti oktatás következett, hiszen egy táncosnak nem elég csak a csizma szárát vernie, hanem a fejében is kell legyen valami, mondta a lelkész .A három csoport, három különböző helyszínen próbált, így az oktatás a kultúrotthonban, a régi iskola tornatermében valamint a futballpálya melletti öltözőben zajlott. Hála az Istennek Mezőtelegdet lassan kezdi kinőni a tábor, mondja a főszervező .Most is azért volt „csak” 180 résztvevő, mert ennyien lehettek itt idén, hiszen így is a létszámot a felső határ felé toltuk.Ezért jövőre már abban gondolkodunk, hogy a településen csak az abszolut haladóknak rendezünk tábort, majd a kezdőknek illetve a középhaladóknak más helyszínt fogunk keresni .
A péntek délutáni záróünnepségen, Nagy Albert összegezte az egy hét alatt elvégzett munkát, majd a nagy számban megjelent szülők előtt a fiatalok ízelítőt adtak abból amit a táborban tanultak.A kezdők először zene nélkül, majd zenei kísérettel is előadták a déldunántúli lépéseket, ugróst, a középhaladók a széki lassút, a legényest, a csárdást , majd a haladók külön csoportokban, először a micskei és remetei résztvevők , majd a telegdi és a szegedi táncosok szilágysági táncmotívumokat adtak elő. A tánctábor fő támogatója a Bihar Megyei Tanács mellett, a mezőtelegdi református egyházközség , a helybéli általános iskola és óvoda vezetősége, a gyerekek szülei segítettek a szervezésben.De a rendezők támogatást kaptak a nagyváradi Caritastól, a borsi általános iskolától, valamint a nagyváradi CE háztól is.Látva a nagyszámú résztvevőt, a bemutatón résztvevő szülők könnybelábadt szemeit elmondhatom , hogy igény van az ilyen jellegű rendezvényekre és továbbra is szükség lesz arra, hogy a Bihar Megyei Tanács, az ideihez hasonlóan továbbra is támogassa a tánctáborokat, ami nem egy települést, hanem közel egy egész megyét megtud mozgatni.A révi gyerekeket Berec Emese tanárnő kísérte el a táborba.

A további munkáról is tárgyaltak.

A mezőtelegdi tánctábor záróbemutatója után rövid tanácskozást tartottak a Szegedről érkezett oktatók, valamint a megye nyolc településéról a fiatalokkal érkezett kisérók, önkormányzati és RMDSz előljárók.Nagy Albert, a Szeged népi táncegyüttes vezetője elégedettségét fejezte ki a táborban elvégzett munkával. A gyerekekkel érkező helybéli oktatók nagyon jól elsajátitották a bemutatott táncanyag lépéseit, igy már csak Önökön múlik , hogy minden csoport otthon, milyen komolyan folytatja majd a gyakorlást és milyen szintre jut el majd, mondta.Saját tapasztalatból elárulhatom, hogy egy tánc betanulásához, körülbelül egy évig kell próbálni, akkor már a színpadon is bemuthatják a közönségnek a produkciót a táncosok.A kissebb létszám miatt javaslom, hogy a réviek és az élesdiek alkossanak egy csoportot, hiszen külön-külön szerintem kevesen vannak.Látva a nagy érdeklődést Margittáról és ismerve a polgármester úr hozzáállását, bízom benne, hogy abban a térségben is gyökeret ver az autentikus néptánc tanítása.Szeretném, ha ez a munka a megyeközpontban is beindulna, hiszen úgy Nagyváradról, mint Borsról is igen tehetséges és szorgalmas gyerekek voltak itt a táborban. Elbeszélgetve Biró Rozália alpolgármester-asszonnyal , ő is támogatásáról biztosított.A csoportot lehet egyben, vagy külön-külön , egyet Váradon, egyet Borson is kialakítani, ezt már egy helyieknek kell eldönteniük, a lényeg az, hogy mindegyiket legalább 50-60 gyerek alkossa.Ha igény van rá Szalonta és környéke is bevonható a képzésbe. Szegedről továbbra is havonta kijárnak majd az oktatók felügyelni arra, hogy a településeken helyes irányba folytatódjon majd a munka, de mivel kevesen vagyunk, nagyon bevagyunk táblázva, egy autóba pedig csak öten férünk el egyszerre, és így azt nem tudjuk elvállalni, hogy kis létszámú csoportok képzésével is foglalkozzunk. Nagyon jónak tartanám, ha jövő tavasszal, márciusban-áprilisban ezek a tánccsoportok egy közös bemutatót rendeznének, így mindenki letudná mérni azt, hogy hol is tart a munkával, mondta befejezésül Nagy Albert. Hasas János(megjelent a Bihari Naplóban)

Köszönet a mezőtelegdi tánctábor szervezőinek.
Mottó :
„Mert példát adtam néktek, hogy amiképen én cselekedtem veletek, ti is aképen cselekedjetek”.János 13 15
Bármilyen kis apró dolog, ünnepség rendezése munkával jár.Persze ezt egy kissebb csoport, néhány segítőkész ember már megtudja oldani.Ám egy nagyobb tábort megszervezni és lebonyolítani , ahol közel 180 gyerek igényét kell nap mint nap kielégíteni, megszervezni azt étkeztetést, elszállásolást, szabaidő-programot biztosítani számukra, ahhoz bizony már nem elég egy-két ember, hanem sokszor az egész közösség összefogására, segítségére szükség van.Egy ilyen esemény anyagi részében besegíthet a Megyei Tanács RMDSz frakciója, de a pénz mellett szorgoskezű emberekre is szükség van, akik egy hétig elhanyagolják saját problémáikat, a mezei munkákat és felvállalják összeállítani, megfőzni, majd naponta háromszor felszolgálni az ennivalót az éhes fiataloknak, felmossák a tányérokat, este kiskocsival, nagykocsival, szekérrel éppen kinek milye van otthon, hazaviszi ágyba fektetni a sokszor már hullafáradt gyerekeket. Olyan család is volt, ahol az elszállásolt gyerek kérésére palacsintát, fánkot, gyümölcsitalt, inyencségeket készítettek a házigazdák, ahol az első nap után az éppen honvággyal küszködő gyerekeket úgy vigasztalták mint sajátjukat.Vajon mit is tudnánk mondani, mit is tudnánk adni mi, akiknek gyerekei részt vettek a néptánctáborban, mindezen jószívű mezőtelegdi, pusztaújlaki, örvéndi családoknak? Még nem tudom. De előlegként legalább annyit , hogy köszönjük!


Vakációs bibliahét.
Magyarkakucs és Élesd után augusztusban Réven is rendeztek vakációs
bibliahetet óvodás és iskolás gyerekek részére Mister” I „ egy bátor
próféta cimmel .
Az idei anyagot is a hollandiai Cullemborg városában dolgozó csoport
állitotta össze, az lett lefordítva magyar nyelvre, mondja Nagy Irma
Teréz , a szatmárnémeti Árva Bethlen Kata református óvoda pedagógusa,
aki Márta lányával vezette nap mint nap a programot.De hát ki is ez a
címben szereplő Mister” I” és napjainkban mit tanulhatunk tőle? Ő nem más
mint Illés próféta, aki egy igen kritikus, nehéz időszakban élt. Fontos
meglátnunk azt, hogy milyen időszerűek az ótestamentumi történetek,
hiszen olyan helyzetekról szólnak , amelyeket mi is és a gyerekek is
napjainkban átélhetünk.Újra és újra döntenünk kell arról, hogy kinek a
szolgálatában állunk.Szükség megismerni azokat az embereket, akiket Isten
a Bibliában példaként említ, és látnunk kell azt, ők hogyan járták az egy
igaz Istenben vetett hit útját.Illés próféta egy ilyen példa.A kitüntető
mister elnevezést azért kapta, mert egy bátor viselkedésű, jólnevelt,
udvarias ember volt, aki úgy beszélt, úgy viszonyult a korabeli társaihoz
és magához a királyhoz is mint egy úriember, mindamellett, hogy azt a
korszakot melyben ő élt a gyilkos korszaknak is szokták nevezni.Az anyag
bibliai történeteken keresztül Illés próféta életének utolsó szakaszát
dolgozza fel, lehozva azt a gyerekek szintjére. A programon résztvevő több
mint harminc fiatal mindegyike kitűzőt kapott, névjegykártyát, hogy
egymást megismerjék, mert habár egy falun belül a gyerekek ismerik is
egymást, de nem biztos, hogy ott abban a közösségben jól ismerik
egymást.A napi program, melybe a helyi tanítók is besegítettek, énekkel,
üdvözléssel , imádsággal indult, utána a bibliai történetek elmondása,
tanulmányozása következett.Az öt nap alatt a résztvevők megismerkedtek
Illés Kérith patakjánál és a sareptai özvegynél, Illés a Kármel hegyén,
Akháb Nábót szőlőjében, Illés a Hóreb hegyén és Elizeus elhivása vagy
Illés az égbe ragadtatik történéseivel. A feldolgozott altémák
eredményeként a fiatalok rájöhettek arra, hogy Isten gondoskodik rólunk,
hall bennünket, megért mindenkit, látja az igazságtalanságot és az arra
méltókat haza visz majd akkor mikor eljön az ideje, egy olyan helyre,
ahol nincs lopás , hazugság, verekedés, csak szeretet.A gyerekek
rádöbbenhettek arra is, hogy Jézus nagyon szeret bennünket, gondoskodni
akar rólunk.Ám mi ezt a gondoskodást el kell fogadnunk.Nem könnyű Isten
szolgájának lenni, de az Úr mindig velünk van, mellettünk áll nap mint
nap. Meglepő, de sokszor szánalomra méltóbb a tettes, mint az áldozat,
hogy Isten nem huny szemet az igazságtalanság felett, nem mindig büntet
közvetlenül, de a gonosz mindig elnyeri jutalmát.Ugyanakkor sok
szimbólumot is felhasználtunk, mint a kéz, fül, szív, szem, felhő,
szivárvány, melyeket a történetekhez tudtunk kötni.A bibliai események
feldolgozása mellé nagyon sok kézimunka, ének társult, sőt még
villámjelenetek is , ahol a gyerekek saját életükből vett történeteken
keresztül próbálták közelebb hozni, megérteni a történetet.Ugyanakkor
olyan játékokat játszottunk mint a kenyérfalatozás vagy Fekete Péter.
Minden délben a szülők szeretetvendégségre invitálták a
gyerekeket.Szombaton a fiatalok kirándultak egyet a révi szorosban, majd vasárnap az istentiszteletet követően ízelitőt adtak a református
gyülekezet tagjainak, mindabból amit egy hét alatt tanultak, majd minden
fiatal emléklapot kapott.Mindannyiunk számára eljön az idő, amikor elkell
búcsúznunk a földi élettől.Fiatalkortól kezdve az Úrnak tetsző életet
kell élnünk, mert akkor Isten talán a mi esetünkben is elmondhatja majd,
mint bátor prófétájának:”Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű,
sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe”Mt.25,21, mondta
zárszavában a fiatalok Babu nénije.

Falutalálkozó Réven.
A révi református egyházközség, a helyi RMDSZ és a Pro Rév Egyesület szervezésében elsõ ízben szerveztek falutalálkozót augusztus 7-én a Sebes-Körös menti településen.A rendezvényen jelen volt Bihar megye mindkét magyar parlamenti képviselõje is.

Nagyvárad, Bihardiószeg, Bályok, Arad, Mezõtelki , a magyarországi Székkutas csak néhány település ahonnan vendégek jöttek el vasárnap délelõtt a révi református templomba, ahol Boros J.Attila helyi lelkész hirdetett igét az elsõ ízben megrendezésre kerülõ falutalálkozón.Szükség van arra, hogy a Révrõl elszármazottak találkozzanak itthon maradt rokonaikkal, testvéreikkel, szüleikkel és bízzunk benne, hogy nem csak szóval, de mint eddig tettekkel is segítséget nyújtunk majd egymásnak, mondta az igehirdető. Hasas Réka, Wass Albert A gyökér megmarad címû versének elszavalása után Bódis Andrea helyi tanítónõ köszöntötte a megjelenteket és ismertette a nap programját. Hasas János a helyi RMDSZ és a Pro Rév Egyesület nevében mondott köszöntõt.Az Úr 2005.esztendeje fontos állomás helyi magyarságunk életében, mondta a megyei tanácsos.Lassan felnõttünk odáig, hogy bízzunk önmagunkban, a közösségünk erejében és bebizonyíthattuk, elsõsorban saját magunknak, majd a világnak is, hogy nemcsak a tömbmagyarlakta területeken lehet szavalóversenyeket, falutalálkozókat rendezni, könyveket megjelentetni, hanem a szórványvidékeken, így a Sebes-Körös völgyében is.Egy ilyen elsõ ízben megrendezésre kerülõ rendezvény mindig sok kérdõjelet tartogat a szervezõknek.Hogyan fogadják majd a helybéliek, eljönnek –e majd a meghívottak, milyen programmal készüljünk majd a rendezvényre, megannyi kérdés melyre elõre csak a Teremtõ tudott volna elõre választ adni, mondta Hasas János.A helyi református egyházközség részérõl Kál Géczi Mihály fõgondnok mondott köszöntõt, majd a helyi kisiskolások és a KRISZ tagjai kulturális mûsort adtak elõ.Dorel Cosma Rév polgármesterének köszöntõje után, Lakatos Péter , majd Sóki Béla parlamenti képviselõk üdvözölték a jelenlévõket. Zatykó István berettyócsohalyi polgármester az augusztus 21-én Szentjobbon felállítandó Petõfi mellszobor avatóünnepségére hívta meg a révieket.A mellszobrot a révi születésû Tõzsér Erzsébet készítette és azután került Szentjobbra, miután a révi iskola udvarán való felállítását nem támogatta a Sebes -Körös menti település Helyi Tanácsa.Mi úgy fogunk vigyázni a Petõfi mellszoborra mint Szent István ereklyélyére, melyet hosszú évekig õriztünk, mondta könnybelábadt szemmel Zatykó István.A Révrõl elszármazottak nevében az Aradon élő Halász Ferenc, aki több mint 40 éve ment el a településrõl ,mondott köszönetet a szervezõknek, majd a most Nagyváradon élõ Szabó Edit ny. tanítónõ ismertette a megjelentekkel azt, hogy mit is köszönhet õ Révnek és az itt lakó embereknek. Hasas János , a Pro Rév Egyesület elnöke emléklapot adott át mindazoknak akik a Révi Magazin újságban cikkeket , tudósításokat írnak, így elismerésben részesült Juhászné Orth Ibolya ny. tanárnõ, Homonnai Gábor, Dukrét Géza ny. tanár, Boros J.Attila református lelkész, Géczi Hegedûs Ferenc és dr. Málnási Ferenc.Mindazok emléke elõtt akiket az Isten már mennyei magasságokba emelt egyperces néma felállással adóztak a helybéliek.A Himnusz eléneklése után közös ebéd következett a kulturotthonban, majd a micskei Görböc magyar néptánccsoport csodálatos összeállítása tette emlékezetessé a Sebes –Körös menti településen elsõ ízben megrendezett falutalálkozót.Az eseményt a Bihar Megyei Tanács , az RMDSz frakció segítségével pályázati pénzből támogatta.
Köszönetemet fejezem ki mindazoknak, akik kétkezi munkával vagy bármilyen más jellegű segítséget nyújtottak a falunapi találkozónk sikeres megrendezéséhez. Munkájukat, fáradozásaikat, adományaikat az Úr többszörösen térítse meg.Hasas János

Révi Falunapra...

Ezen a nyáron sikerült eljutnom a Vereckei-hágóra... Megálltunk a
csúcson, megpihentünk, mint Árpád apánk idején, s a Nemzeti imánk
eléneklése után sokáig csak néztük, néztük a tájat, a csúcsokat, a
hatalmas erdőségeket, a Kelet felé kanyargó utat, aztán a Nyugat felé
mutató szerpentineket... Lelkileg feltöltődve, szinte megifjodva tértünk
haza Beregszászra, s pár nap múlva haza Kolozsvárra. A vonatból
megmutattam utitársaimnak, hol tanítottam, s itthon várt a kedves
meghívás: vegyek részt a Révi Falunapon, küldjek pár sort az
ünnepségre.
Nagy Jenő, kárpátaljai nyugdíjas pedagógus versét küldöm nagy
szeretettel és tisztelettel:

Nagy Jenő
Maradj itthon

Itt dobbant a szíved elsőt, itt indult el,
Itt látta meg arcocskádat Szülőanyád.
Itt ringott bölcsőd, itt ébredtél fel,
Itt láttad meg hű anyád mosolyát.
Ne költözz el!

Itt fürdetett a napfény első sugara,
Itt fedezted fel piciny ujjacskáid,
Itt mondtad először a drága szót: Mama,
Itt tipegtek tétován a lábacskáid.
Ne menj sehova!

Itt játszottad az első játékaid,
Itt merészkedtél ki a kertvégre,
Itt ismerted meg első barátaid,
Itt tapadtak szemeid a kék égre.
Ne költözz délre!

Itt minden zug ismerős és jó barát,
Tied a rét, az erdő, a hegyalja.
Neked terem az anyaföld jó búzát,
Neked terem minden fajta gyümölcsfa.
Ne költözz északra!

Ha vész fenyegetné szülőhazád,
Ember vagy Te itt, számítanak rád.
Hiú ábránd ne vakítson el!
Légy mindig itthon - Ember leszel.
Neked nem nyugat kell!
Bánat-kebellel, roskadozó testtel,
Életörömmel, robbanó kedvvel,
Hirtelen dühvel, boldog reménnyel,
Jóindulattal, emberi érzéssel:
Maradj csak itthon teljes szíveddel!


Ezt kéri volt tanítványaitól és kedves szüleiktől nagy tisztelettel:
Málnási Ferenc.

Réviek a székkutasi falunapokon.

Augusztus 13-14-én, Dorel Cosma polgármester vezetésével 16 tagú révi küldöttség vett részt a magyarországi testvértelepülés falunapi rendezvényein.

Pénteken este a református templomban a Bel Canto Énekegyüttes ünnepi hangversenye nyitotta meg a Csongrád megyei település falunapi programját. Szombat délelõtt kilenc órakor a magyar és a román zászlók felvonása után Vígh Viktor, Székkutas község polgármestere nyitotta meg hivatalosan a falunapot, amit kutyabemutató és kutyaszépségverseny követett.A sportpályán az Arany Oldalak Labdarúgótorna mérkõzései zajlottak négy csapat közremûködésével, a zenei aláfestést a Tótkomlósi Zeneiskola Fúvószenekara biztosította.Déli 11 órakor a sporttelep színpadán Vígh Viktor helyi, valamint Dorel Cosma révi polgármester mondott köszöntõt, majd átadásra kerültek a Székkutasért Díj, valamint a Rendezett ház, ápolt környezet Díjak.A helyi iskola egykori tanárai Arany Diplomát vehettek át.Míg a rendezvényre kilátogatók, nem mititeit, mint nálunk, hanem az ízletes marhapörköltet fogyasztották az erre a célra felállított sátorban, addig Labozár Antal és zenekara nótákat énekelt.A tornateremben helyi amatõr mûvészek alkotásaiból nyílt kiállításon himzéseket, fazekasmunkákat, festményeket, vesszõbõl font tárgyakat, virágkiállítást tekinthetett meg a nagyérdemû.Érdekes, hogy még itt is él egy kosárfonó, akit a sors Székelyföldrõl sodort a Csongrád megyei településre.Jártomban- keltemben gondolatban párhuzamot húzhattam itthoni és az anyaországi község falunapja között.Azt hiszem nyugodtam mondhatom , hogy az eseményeken javarészt középkorú, idõsebb emberek vesznek részt, a fiatalok az esti diszkóra gyúlnek inkább össze.Igaz, hogy mint késõbb megtudtam többségük egész nap szántott vagy éppen a szénát hordta be a mezõrõl.A szervezõk nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományõrzésre, a kilátogatók pedig a tisztaságra.Itt a szemeteskukákat nemcsak dísznek tartják, hanem igénybe is veszik a falunap résztvevõi.A vendéglátó családok a révieket a környék idegenforgalmi nevezetességeivel igyekeztek megismertetni, így volt család aki a Tisza holtágához kirándult, volt aki Gyopárosfürdõ gyógyitó termálvizével ismerkedett meg.Este hat órára sok embert vonzott a színpad elé az örökifjú Aradszky László mûsora, ahol olyan slágerek hangzottak el, mint a Nemcsak a húszéveseké a világ, vagy Isten véled édes Piroskám.Este vendégek és vendéglátók a Fûzfa csárdában közös vacsorán találkoztak és õzpörkölt, egy korsó hideg sör mellett késõ éjszakáig beszélgettek arról, hogy mi is történt azóta amióta nem találkoztak egymással.Vasárnap a régi piactéren a Lovas napok rendezvényei zajlottak.Pompás lovak, csillogó huszonkét fogat vonult fel a falu utcáin, majd akadályhajtás, valamint pontgyûjtõ fogathajtás következett.A szünetekben, míg a pályát rendezték, két csikós tartott bemutatót s a karikás ostor pattogása messzirõl odavonzotta az érdeklõdõket, majd gyerekek lovas ügyességi versenye zajlott.
Déli három órakor vendégek-vendéglátók könnyes szemmel búcsuztak egymástól.Több székkutasi család megígérte, hogy két hét múlva eljön majd Romániába, a révi Zichy -cseppkõbarlang ünnepélyes megnyitójának 100.évfordulójának tiszteletére tartandó megemlékezésre.

Rév helyett Szentjobbon avatták fel a révi születésű Tőzsér Erzsébet szobrász Petőfi-mellszobrát.

Sokan gyűltek össze augusztus 21-én vasárnap, a Bihar megyei Szentjobb településen, arra a nem mindennapi eseménysorozatra, ami délelőtt tíz órakor ünnepi szentmisével vette kezdetét a helyi katolikus templomban.
Isten házában Tempfli József megyés püspök, szentjobbi apát köszöntötte a helybéli hívek mellett a nagyszámban megjelent hazai és külföldi meghívottat, több notabilitást név szerint is, köztük a révi születésű, ma Zalakaroson élő Tőzsér Erzsébet szobrásznőt.A püspök röviden ismertette a Szent Jobb történetét, amely összefonódott a róla elnevezett településsel, majd a szentmisét is Várad 81.püspöke pontifikálta Bogdán István helyi plébános közreműködésével.Szentbeszédében Tempfli József méltatta első apostoli királyunk személyét és abbéli reményét fejezte ki, hogy imádkozásaink eredményeként Szent István közbenjár majd Istennél, azért, hogy” népünk addig élhessen a Kárpát-medencében, ameddig csak ember lesz a Földön”.A szentmise után a résztvevők kivonultak a templom udvarára, ahol Pete István szenátor mondott köszöntőt, majd megkoszorúzták Szent István mellszobrát és elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt és a Székely Himnuszt.A tömeg innen indult el a szentjobbi általános iskola felé , Tőzsér Erzsébet Petőfi-mellszobrának avatására.A püspököt és helyi plébánosát , a mellszobor készítőjét, valamint Hasas Jánost, az adományozó Pro Rév Egyesület elnökét lovas hintóval vitték végig a falu utcáin, előttük két huszár lovagolt vadonatúj egyenruhában, gyönyörő paripákon, a bakon magyar népviseletbe öltözött kocsis ült.A híveket az iskoláig elkísérte a harminctagú derecskei fúvószenekar is, felemelő zenei aláfestést nyújtva a menetnek.Az iskolaudvarban az avatási ceremóniát Zatykó István helyi polgármester vezette, és miután az alkotóval leleplezték a szobrot, először Tőzsér Erzsébetnek adott szót, aki meghatódva szólt az egybegyűltekhez.Hasas János, megyei önkormányzati képviselő, a Pro Rév Egyesület elnöke ismertette a hányatott sorsú költőnk mellszobrának hosszú útját,míg végül is révbe ért.Megtudtuk, a szobor gipszmodelljét a Zalakaroson élő 90 éves révi díszpolgár készítette szülőfalujának, ám a révi Helyi Tanács többsége elutasította a felajánlást, ezért az Egyesület elnöke Szentjobbnak ajánlotta fel.”Úgy látom jól döntöttünk, amikor ezt a települést választottuk”, mondta a megyei tanácsos, majd köszönetet mondott a helybélieknek, az öntést végző székelyudvarhelyi Metal Star cég munkatársainak és a budapesti Dukát családnak akik elhozták a szobrászt az avatóünnepségre.Az elkövetkezőkben Gellért Gyula érmelléki református esperes nagy költőnk alakját méltatta, több gyönyörű verséból is idézve.”Hiszem, hogy nem véletlen, hanem Isten akarata volt, hogy ezé a településé legyen a szobor”, mondta Tempfli püspök, majd megáldotta a szobrot, akárcsak Gellért Gyula esperes és Rákosi Jenő helyi református lelkész.Ünnepi beszédet mondott még Sóki Béla parlamenti képviselő, majd ezután Szabó Sándor, a Bihar Iskolaszövetség elnöke Petőfi Sándor életútját ismertette.A rendezvény koszorúzással ért véget.Az eseményeket követően Tempfli József Szent László emlékéremmel jutalmazta a mellszobor alkotóját, majd kedden a kísérő családdal együtt rezidenciáján is fogadta Tőzsér Erzsébetet.
Meglepő, hogy a zalakarosi önkormányzat egyáltalán nem képviseltette magát az avatóünnepségen.Talán pont akkor döntött arról, hogy ezentúl ingyen belépőt ajánl fel Tőzsér Erzsébetnek, hogy a gyógyfürdő csodálatos vizének hatására még sokáig munkálkodhasson magyar nemzetünk dicsőségére a 90 éves szobrásznő.Hasas J.

Köszöntő helyett....(Hasas János beszéde a szentjobbi avatón)

Szememben könnyek, torkomban csak nehezen talál kiutat a szó.De úgy érzem, szólnom kell, most, amikor hányatott sorsú költőnk mellszobrának hosszú útja végre révbe ért.És ez a végállomás a Teremtő urunk akaratából nem Rév lett, hanem az önök települése Szentjobb.
Sírok, mert én tavaly úgy képzeltem el,hogy ennek a mellszobornak a Sebes- Körös menti faluban lesz a helye.Sajnos eddig elképzelhetetlennek tartottam azt, hogy a harmadik évezredben, karnyújtásnyira az Európai Únióba való belépésünktől, létezhetnek még olyan önkormányzati képviselők, akik egy 90 éves, helybéli születésű díszpolgár jószívű felajánlását elutasíthatják,vagy feltételekhez köthetik.Sír a szemem azért is, mert eme törékeny idős nemes lelkű,Tőzsér Elíz mellett én is munkát, időt, energiát fektettem bele. Amikor a tanácsi döntést könnybelábadt szemmel telefonon közöltem Eliz nénémmel azt felelte:Jancsi sose búsulj, valahol számítottam erre, mert ismerem a révieket!Pedig én tudtam, hogy fájt neki, mert ő neki mindenért megkellett dolgoznia.Nyugdíja nem lévén még a gipsz árát is abból a pénzből kell megspórolnia amit gyerekei juttatnak neki a mindennapi megélhetésre, tudtam hogy neki nincs bejárónője, hogy ő most is egyedül főz, mos, vasal magára és közben sokat dolgozik.Értem, érted, értünk, magyarokért.Hogyan tovább, mi legyen a mellszobor sorsa?, kérdeztem elcsukló hangon , a szobrásznőtől.Rád bízom, mondta Tőzsér Erzsébet, tégy amit jónak látsz.Én akkor úgy gondoltam , hogy az ember ami szép, azt kiteszi a kirakatba , hogy mindenki lássa, és nem dughatja el egy udvaron, egy kis szobában, nem teheti fel egy polcra.
Aznap, amikor a Bihari Naplóban megjelent a cikk, hogy felajánlanám egy olyan településnek ahol szívesen felállítanák az alkotást, négy helyről is érdeklődtek és kérték a mellszobrot.Ez mindenképpen egy elégtétel volt számomra és jó érzés volt azt tudni, hogy Petőfi szelleme élénken él a bihari magyarság szívében. Miért pont Szentjobb? Nem is tudom.A Biblia szerint”Az ember semmit sem szerezhet meg, csak ha a mennyből adatott neki”János 3,27 .Úgy gondolom, talán ez a “láthatatlan szent jobb” irányította úgy, hogy Rév helyett, egy fejlődő, sok fiatal által lakott településre, Szentjobbra kerüljön a mellszobor.Talán általunk nekik volt rendelve.Igaz, hogy a mellszoborral a lelkem egy kis darabja is elkerült Révről, de Zatykó István polgármester úr , az alpolgármester úr és Czaholi Tibor, az érmelléki egyházmegye főgondnoka, akik eljöttek hozzám, biztosítottak arról, hogy jól döntöttem.Most ha körülnézek tényleg saját szememmel győződhettem meg erről.De hát ki is az a szobrásznő akinek a mai avatóünnepséget köszönhetjük? Tőzsér Ezsébet Réven született 1915. október 14-én. Gyermekévei alatt szívesen forgott a fazekasok között, szeretet faragni, szerette a természetet , a szépet, a segitőkész embereket.Szüleivel később beköltöztek Nagyváradra, de amikor megtehette repült vissza a Sebes-Körös völgyébe, hivta az erdő, a vizesés zúgása, a Körös andalitó moraja, fazekas ősei hivó szava.Férje,az a Tőzsér József lett, aki a váradi birkózóiskola úttörője volt, aki miután 1926-ban először jelentkezett a Törekvés sporttermében, három évvel később már Románia légsúlyú bajnoka, 1932-ben Konstantinápolyban ezüst érmes a Balkán bajnokságokon, aranyérmes a kisantant olimpiáján, bronzérmes a berlini olimpián, majd nyerte sorra a román és a magyar bajnokságokat, ahogy a történelem diktálta.Tőzsér Erzsébet a Villamosműveknél dolgozott, amellett Fekete Józsefnél szobrászkodott és jutott el odáig, hogy kiállításai voltak Nagyváradon, Stuttgartban, Zalakaroson vagy Kolozsváron.Munkái közül megemlíteném Rév főterén a Korongozó fazekas szobrát amelyet fazekas ősei emlékére készített, Zalakaroson Árpád vezér, Sziszi hercegnő mellszobrát vagy Zalakomárban Ady Endre mellszobrát.Közben nevelte három gyermekét, Júliát akiből operaénekes, Józsefet akiből tornatanár és Erzsébetet akiből baletművész lett.
Sokunknak, lenn mélyen Erdély szívében, van egy hajszálgyökerecskénk amiből táplálkozunk, ami nélkül nem tudunk élni, ami erőt add a mindennapok csatározásaihoz.Tőzsér Erzsébetet nem egy kis hajszálgyökerecske táplálja nemzete iránti szeretetében.Egész magyar lelke él, köztük van és teremtő Istenünk működik benne és általa.Útján az isteni gondviselés kíséri és vigyázz rá, add erőt ahoz, hogy kilencven évesen is alkosson.Bízom benne , hogy Eliz nénit még sokáig köszönthessük körünkben, és még sok kis magyar közösségnek okozon örömet.”Mert az igazak jövendőjét lélek és szellem ereje formálja s az Úr ereje emeli magasba”, vallja Wass Albert.
Szeretném megköszönni az öntést végző székelyudvarhelyi Metal Star vállalat munkatársainak, a berettyócsohaji helyi tanácsnak, Zatykó István polgármesternek, az alpolgármester úrnak, Czaholi Tibor egyházmegyei fógondnoknak és minden segítőnek azt, hogy ma ezt a mellszobrot felavathatjuk, hiszen személy szerint nekem ez már egy becsületbeli dolog is volt.Külön megköszönöm Dukát Bertalan és kedves feleségének Gizellának Budapestről , akik lehetővé tették azt, hogy Tőzsér Erzsébet ma itt lehet velünk.A köszönöm mellett befejezésül kívánom, hogy aszerint éljünk, ahogy Sri Chinmoy nemzetközileg elismert író , költő tanácsolja nekünk:
„Szeresd nagyon a családodat,
Ez a te nagy kötelességed,
Az emberiséget még jobban szeresd.
Ez még nagyobb kötelességed.
Istent szeresd a legjobban.
Ez a legnagyobb kötelességed,
A legfőbb kötelességed”.


Igy is lehet.

Az elmúlt vasárnap Petõfi Sándor mellszobrának avatási ünnepségét rendezték Szentjobbon. Az esemény egyik fõszereplõje a szobor készitõje, a most Magyarországon élõ 90 éves Tõzsér Erzsébet volt.
Természetesen én nem tudhatom, hogyan érezhette magát az idõs szobrásznõ, amikor május végén telefonon tudattam vele, hogy a révi Helyi Tanács nem járult hozzá ahoz, hogy a szülõfalujának felajánlott mellszobrot a helyi iskola udvarán felállitsák, de viszont azt láttam, hogy a szentjobbi ünnepségen nagyon boldog volt.”Én nem vagyok színész, az én könnyeim a lelkem mélyébõl feltörõ öröm, a hála könnyei voltak az avatón”, mondta az úton hazafelé, amikor Rév felé tartottunk."Ilyen nagyszerû emberek, lelkipásztorok, a püspök úr, az esperes úr, a parlamenti képviselõ urak társaságában lenni csodálatos élményt jelentett számomra.Azt, hogy hintón, fúvószenekar kíséretében visznek majd el a katolikus templomtól az iskoláig ahol az avatás zajlott, hogy majd huszárok lovagolnak elõttünk csodálatos paripákon, hát még legszebb álmaimban sem mertem gondolni", mesélte meghatódottan.
Ráadásul az, hogy Tempfli püspök úr Szent László emlékérmet adományozott a szobrásznõnek, majd kedden a nagyváradi rezidenciáján is fogadta Tõzsér Erzsébetet és a kiséretében lévõ budapesti Dukát családot, már hab volt a tortán. Talán Isten akarata volt, hogy a szobor Szentjobbra került, és hála az ott élõk kitûnõ szervezõmunkájának ismét örömmel, boldogsággal tölthettünk meg egy idõs ember szivét, lelkét.Talán meg is érdemelte, mert Õ sok mindent adott nekünk, nemzetének , magából.

Réven járt Tőzsér Erzsébet.

Több évtized után a szentjobbi Petõfi mellszobor-avató alkalmából ismét szülõfalujába, Révre látogatott Tõzsér Erzsébet, aki ma a magyarországi Zalakaroson él.A közel 90 éves, de még mindig fiatalosan mozgó, szellemileg csodálatosan friss szobrásznõt a budapesti Dukát Bertalan és Gizella hozta el a Sebes-Körös menti településre.

Édesapám az osztrák származású Gitz Teodor, édesanyám a révi Papp Anna volt, meséli a szobrásznõ.Gyermekéveim alatt szívesen forogtam a fazekasok között, szerettem faragni, elbûvölt a természet, a segítõkész emberek.Apám szolgálata miatt azonban hamarosan beköltöztünk Nagyváradra, de amikor megtehettem mindig repültem vissza a Sebes-Körös völgyébe, hívott az erdõ, a vízesés zúgása, a Körös andalító moraja, fazekas õseim korongjainak hívó szava.Férje az a Tõzsér József lett, aki a nagyváradi birkózóiskola úttörõje volt és miután 1926-ban elõször jelentkezett a Törekvés sporttermében, három évvel késõbb már Románia légsúlyú bajnoka lett.1932-ben Konstantinápolyban ezüst érmes a Balkán bajnokságokon, aranyérmes a kisantant olimpiáján, bronzérmes a berlini olimpián, majd sorra nyerte a román és magyar bajnokságokat, ahogy a történelem éppen diktálta. Gyerekei Júlia (mûvésznevén Váradi Júlia) operaénekes, Erzsébet balettmester, fia József pedig tornatanár lett, akik most Németországban illetve Magyarországon élnek.Tõzsér Erzsébet szobrászkodni a nagyváradi Fekete Józsefnél tanult.Kiállításai voltak többek között Nagyváradon, Zalakaroson, Stuttgartban, Kolozsváron, Máramarosszigeten.Munkái között megemlíthetjük a Korongozó fazekas szobrát Réven, Sziszi királynõ és Árpád vezér szobrát Zalakaroson vagy Zalakomárban Ady Endre mellszobrát.Ezek az alkotásokat szinte az én gyerekeimnek tekintem, nagyon szeretem õket, mert én mintáztam meg mindegyiket , mondja Elíz néni.Még most, közel a kilencven évhez is vannak terveim és ehez Istentõl én csak erõt és egészséget kérek, azért, hogy még dolgozhassak.Szeretem az embereket, a magyar nemzetemet.Habár öreg vagyok már, de a lelkem az fiatal .Szombaton délután régi ismerõsök, a nagyváradi Tibor Ernõ Galéria révi alkotótáborában résztvevõ mûvészek látogatták meg Tõzsér Erzsébetet, majd a szobrásznő felkereste Juhászné Orth Ibolya ny.tanárnõt és kilátogatott a nagy barát, Juhász Viktor sírhelyéhez a révi református temetõben.A vasárnapi szentjobbi avatót követõen tiszteletét tette még Boros J.Attila református lelkésznél és Kósa Lászlóéknál. Hétfõn délelőtt séta következett a révi szorosban, majd ismerõs -és rokonlátogatások következtek. Délután Juhász Ibolya kereste fel a szobrásznõt és Tőzsér Erzsébet meghatottan mesélte, hogy gyönyörű volt az ahogy a szentjobbiak megszervezték az avatóünnepséget, hogy Tempfli József püspök Szent László emlékéremmel tüntette ki.
A kedden reggeli búcsúzáskor elmondta:mindenki annyit tesz, amennyit tud a magyar népért.Én már sajnos csak keveset tudok tenni. De sokszor már egy jó gondolat, egy jó szó is sokat ér, és én bízom abban, hogy lesz még igazság a Kárpátok alatt, hogy az itteni magyarság tanul majd a fecskéktõl.Mert a fecskék okosabbak mint a mai emberek, mondta, hiszen nem mennek más csoportokkal, nem keverednek másokkal.Láttál már fecskét verebekkel keveredni? , kérdi .Legyünk emberek, olyanok amilyeneket az Isten szeretné, ha már ember a nevünk, legyünk templomok, akik mindenkit befogadnak.Hitvallásomat rövid versbe foglaltam.Elmondom minden erdélyi magyarnak, talán lesz akinek utat mutat majd:
“Magamat keresem, kutatom
Nehogy letérjek téves utakon,
A vágyak hatalma nehogy elégesse bennem,
A már kiforrt, becsületes emberségemet.”

Végéhez közeledik az ivóvízhálózat kiépítése.

A kormány 687/ 1997-es határozata alapján Rév község felkerült azon települések listájára ahol állami támogatással kiépitik az ivóvizhálózatot.A listát át-és átírták, a tervek nehezen készültek, így a Sebes-Körös menti településen a munkálatok csak hét évvel késõbb, tavaly nyáron indultak be.
Mintegy tiz kilóméter hosszá ivóvízrendszert építünk ki a faluban, mondja Dorel Cosma révi polgármester.Az összberuházás mintegy 42 milliárd lejre rúg, ebbõl a helyi tanács része 960 millió lej, mely pénzbõl a szivattyúházak elektomos árammal történõ bekötését, ellátását fedezzük majd.(alimentarea cu energie) A vizet a Körösbõl nyerjük, majd pompák segitsésével, ülepedõn, tisztitókon keresztül egy 700 köbméteres tartályba juttatjuk.Onnan egy 188 mm-es nyomócsövön indul el a víz a falu utcáin elhelyezett kutak felé.Azért, hogy a magasabban fekvõ utcákba is eljusson, három helyen hidrofor-rendszer segít majd be, hogy a víz a megfelelõ nyomást elérje.Habár a beruházás megkezdésekor több helybéli lakos reklamált, hogy nem ért egyet a feltúrt utcákkal, meg minek kell nekünk vezetékes viz, mostanára , mikor is a munkálatok 90%-át elvégezte a kivitelezõ cég, az emberek véleménye is megváltozott.Talán az is jó példa erre, hogy mintegy 300 család kérte, hogy a gazdaságába is beszeretné vezetni a hálózaton keresztül jövõ vizet is, mondja Dorel Cosma.Reményeink szerint az év végéig teljesen befejezõdnek a munkálatok, s majd az újraaszfaltozás következik, mondja zárszavában a polgármester.
Bizony több utcában, így a legforgalmasabb Fő utcára sem került új aszfaltburkolat a feltört helyére. Pedig nemsokára nyakunkon a tél...

Újra a régi fényében.

Erdélyt a gazdag természet dús tárházának is szokták nevezni.Minden, ami szép és bájos, ami fenséges és elragadó,felhalmozódott itt ,mint egy zsúfolt kincses boltban s ennek a boltnak kirakata:Rév és vidéke.Ide kell jönnie az idegennek, a turistának, hogy a tündérkertben gyónyörködjék, ha beteg; pihenjen ,ha fáradt; éledjen , ha életunt; üdüljön és pezsdüljön, ha elernyedt-írja Rév monográfiájában Juhász Viktor tanár.A révi szorosba kirándultam nemrég, uticélom a barlang volt.Balra tekintve a Királyerdõ mészkõhegyeiben, míg jobbra a Sebes-Körösben gyönyörködtem s hallgattam andalító zenéjét.A szorosban haladva embert szinte magával ragadja a természet szépsége
Az 1903.november 10-én felfedezett Zichy-cseppkõbarlang még mindig vonza a látogatókat, mondja Kál Géczi Mihály barlangi vezetõ.Jelenleg zárva vagyunk, mert tavaly novemberben beindultak a villamosítás munkálatai, s a jó idõt kihasználva a kivitelezõ nagyváradi Elco cég alkalmazottai megfeszített iramban dolgoznak.Sajnos a márciusi hónap kiesett a barlangon átfolyó patak magas vízállása miatt, ezért van mit bepótolni.A pénzt a beruházásra a Megyei Tanács utalta ki a Körösvidéki Múzeumnak, az RMDSz frakció közbenjárására, s bízunk benne, hogy a karbidlámpát hamarosan csak a nosztalgiázóknak vesszük majd elõ.Valamikor kétféle világítás volt a barlangban, tájékozódási és hatás világítás fényszórókkal.A villamosítást 1969.május 1-re fejezték be.Három év múlva azonban és a villanyvezeték, az égõk foglaltai a barlang nagy nedvességtartalma miatt tönkrementek s a karbantartással pénzhiányra hivatkozva senki sem törõdött.Most is ez a kétféle világítás lesz a barlangban, a tájékozódási mellett minden érdekesebb, szebb formációt külön reflektor világít majd meg.A régi szerelés 13 projektort és 56 úti lámpát tartalmazott, most ezek száma 24 illetve 84 darab lesz, és az egész járható rész ki lesz világítva.Bemegyünk a barlangba, a sztalagtitok és a sztalagmitok birodalmába.A sziklafalra felszerelt lámpák világítják meg elõttünk az utat, s a reflektor fényében teljesen máskép tûnik elém a falról ránktekintõ Kis-és Nagykígyó, a Korona.Kísérõmmel a Pokolnak nevezett teremig megyünk.Habár ismerem a barlangot, kivilágítva szinte minden cseppkõ más arcát tárja elénk.Minden világítótestet mielõtt feltennének fél óráig vízbe süllyesztenek, kipróbálás végett és csak azután kerülnek felszerelésre, mondja.Fontos volt az is, hogy olyan világítótesteket válasszunk ki, amelyek nem termelnek nagy hõt , azért, hogy a barlang belsõ hõmérsékletét ne változtassák meg.Mivel a révi barlang zárt, tehát a túrista ugyanazon az útvonalon jön ki is a barlangból, a fényszórók elhelyezésénél figyelembe kellett vegyük azt is, hogy a kifele igyekvõt ne vakítsa el a lámpa fénye.Ugyanakkor minden ötven méterben konnektorokat is felszerelnek, valamint lesz egy akkumulátorról mûködõ szükség világítás is arra az esetre, ha levennék az áramot.Ennek a segítségével nekem mint barlangvezetõnek egy fél órám marad majd arra, hogy a bent lévõ csoportot kihozzam a barlangból.Ha befejezõdnek a munkálatok, mit kéne még elvégezni a barlangban?, teszem fel a kérdést Kál Géczi Mihálynak.Arra gondoltunk, hogy egy nagynyomású pumpa segítségével jó lenne lemosni azon részeket, ahová a „jólnevelt”túristák felfirkálták neveiket, valamint a tönkrement vaskorlátokat megjavítani.Az ideális az lenne, ha rozsdamentes acélra tudnánk ezeket kicserélni, hiszen a barlang nagy páratartalma miatt a vaskorlátok hamar tönkremennek .Bízom benne, hogy hamarosan egy európai normáknak megfelelõ, biztonságos , jól kivilágított helyre tudom majd invitálni a természetet, a cseppköveket szeretõ embereket, mondja zárszavában Kál Géczi Mihály.


Alkotótábor Réven.

Augusztusban egy héten keresztül a nagyváradi Tibor Ernõ Képzõmûvészeti Alapítvány alkotótábora zajlott a Sebes-Körös menti településen.A falu lakói érdeklõdve tapasztalták, hogy több helyen is szorgos kezû festõk, grafikusok készítenek vázlatokat a település utcáiról.
Minden esztendõben mûvészeti vezetõt választunk, mondja Széll Katalin, a Tibor Ernõ Galéria alapítótagja, titkára, krónikása.Idén ez a felelõs szerep Bányai Szabados Katalin és Trifán Lászlónak jutott. .Már három éve pályázat útján valósul meg az, hogy alkotótábort rendezhetünk.Ebben az évben is pályáztunk és kaptunk egy kis összeget a városi tanácstól és a Megyei Kultúrától, amibõl finanszírozni tudtuk a rendezvényt.A huszonhárom tagunkból most tízen vagyunk a révi alkotótáborban, festõk, grafikusok és kerámikusok.Egy magyarországi alkotó is van velünk , az igen tehetséges debreceni Posta Andrea Zsuzsa , aki cseremeghívás eredményeként jutott el Révre, hiszen nagyváradi mûvészek közül is néhányan ott lehettek a debreceni AKT csoport nagykábéi alkotótáborában. Sok minden történt az eltelt egy hét alatt.Mikor jó idõ volt, bejártuk a környéket, csodáltuk a természetet és persze dolgoztunk.Legtöbben tájakat vázoltak fel és majd otthon dolgozzák ki teljesen az alkotásokat.A mûvészek arra törekedtek, hogy minnél többet tudjanak megörökíteni a szoros vagy a falu szépségeibõl.Nagyon tetszettek az utcák, a hegyek, a sziklák, folytatja Széll Katalin. Persze közöttünk is van egy -két személy, akik a tájat kicsit máskép, nem naturista módon látjuk, egészíti ki a fiatalos, mindig mosolygós Rob Ibolya. Mikor esett az esõ akkor portrézás volt, Buzle Olna és Csorján Pál vállalták, hogy modellt ülnek.Az alkotótáborban készült munkákból a hagyományokhoz hûen kiállítást szervezünk majd Nagyváradon a Tibor Ernõ Galériában.Nagyon érdekesek a Debrecenbõl érkezett hölgy alkotásai. Õt a tornyok bûvölik el. Bárhova megy, lerajzolja a települések templomainak tornyait és azokat dolgozza fel munkáiban.Egei György ép a falu egyik utcáját rajzolta mikor találkoztunk.Kár, hogy többször esett az esõ és nem dolgozhattunk annyit amennyit elképzeltünk, mondja.Kihasználom a gyönyörõ idõt, hogy minnél több utca képét felvázoljam.A tábor résztvevõi kedden meglátogatták Hasas Péter fazekast is. Nagyon kedvesen fogadott bennünket, meséli Széll Katalin, megmutatta egy vizeskorsó elkészítésének minden fázisát.Csütörtõkön délután Juhászné Orth Ibolya tanárnõ egy gyönyörû elõadást tartott nekünk a településrõl és a szorosról, szombaton pedig a Zichy- cseppkõbarlangot látogattuk meg.A sors ajándékaként több évtized után szombat délután a mûvészek közül Rob Ibolya, Széll Katalin és Bányai Szabados Katalin ismét találkozhatott az egykoron Nagyváradon dolgozó, ma a magyarországi Zalakaroson éló Tõzsér Erzsébet szobrásszal, aki a szentjobbi szoboravató kapcsán érkezett szülõfalujába, Révre.

Centenáriumi megemlékezés a révi barlangnál.

Száz évvel ezelõtt, 1905. augusztus 27-én gróf Zichy Ödön rövid beszéd kísérétében a barlang családjának kék-fehér színeivel feldíszitett kulcsát átadta az EKÉ-nek, majd hivatalosan is felavatták e ritka természeti tüneményt.
Szombaton reggel már közel harminc turista érkezett a reggeli vonattal Nagyváradról, arra a megemlékezésre, amit a révi EKE és a Pro Rév Egyesület rendezett a barlang ünnepélyes avatóünnepségének 100.évfordulója alkalmából. A fél tizenkettõre meghirdetett programra sorra érkeztek a vendégek Révrõl, Kolozsvárról, Élesdről, a Bihar és a Kolozs megyei EKE-tõl, a Czárán Gyula Alapítványtól, sõt még a magyarországi testvértelepülésrõl , Székkutasról is.Így Hasas János, a Pro Rév Egyesület elnöke, megyei tanácsos, már közel 100 embert köszönthetett a megnyitón.”Az elmúlt hónapokban sokat gondolkodtam azon, szervezzünk- e megemlékezést vagy sem, hiszen a menedékház és környékének mai állapota nem alkalmas arra, hogy vendégeket fogadjon, egyszerûen a csodálatos szoros szégyenévé vált.Talán a Megyei Tanács által finanszírozott és a cseppkõbarlang újravilágítását szolgáló kezdeményezés, valamint Juhász Viktornak, a révi EKE egykori elnökének kopjafájának elkészülte késztetett mégis arra, hogy megemlékezzünk e fontos eseményrõl, mondta Hasas János, majd felolvasta azt az avatóbeszédet, amit dr.Veress István református lelkész, az ezelõtt száz évvel lezajlott megnyitón mondott el.Dorel Cosma Rév , míg Vigh Viktor a magyarországi testvértelepülés Székkutas lakóinak nevében üdvözölte a résztvevõket.Lukács József az EKE országos elnöke örömét fejezte ki, hogy mégis a megemlékezés mellett döntöttek a réviek , majd Dukrét Géza a Bihar megyei EKE elnökének köszöntõje után Boros J.Attila a Sebes-Körös menti település lelkésze tartott rövid igehirdetést . Dukrét Géza tanár, a barlang felfedezésének történetét ismertette, majd Juhász Ibolya ny. tanárnõ a révi szorosról tartott elõadást.Újvárosi Tibor, aki ott dolgozott a cseppkõbarlang elsõ kivilágításánál , azokat a nehézségeket ismertette a jelenlévőkkel amiket lekellett küzdeniük, míg 1969. május 1-re befejezték a munkálatokat."Minket, a benn dolgozó munkásokat is elbûvölt a cseppkövek világa", mondta.Ez után a rendezvény résztvevõi felvonultak a barlang bejáratához , megkoszorúzták a felfedezõk tiszteletére állított emléktáblát, majd meglátogatták a barlang elsõ, már kivilágított részét. Csodálatos, mondták többen is miután kijöttek a Zichy- cseppkõbarlangból. A tájékozódási és a hangulatvilágítást szolgáló reflektorok fényében egészen másként tárulnak elénk a csodálatos képzõdmények mint a karbidlámpa fényében.A barlanglátogatás után a résztvevõk levonultak a faluba, ahol Tóth Szabolcs bemutatta a révi barlang 1905-1910 közötti vendégkönyvét, amelyben olyan látogatók megjegyzéseit olvashatták az érdeklõdõk, mint Czárán Gyula vagy Handl Károly. Az ebéd elõtt Hasas János és Juhászné Orth Ibolya mutatta be a Rév, a Sebes-Körös gyöngyszeme címû településismertetõt. „Színes kiadványunk Rév és a környék nevezetességeivel ismerteti meg a turistát. A szoros, a település, a fazekasság legfõbb látnivalói mellett szállás, étkezési lehetõségekrõl, és sok más hasznos információhoz juthatunk a könyvecskébõl, mondták a szerkesztõk”.

Megemlékezés a kopjafáknál.

A révi barlang hivatalos megnyitójának 100.évfordulója alkalmából rendezett ünnepség záróakkordjaként megemlékezést tartottak Juhász Viktor tanár, egykori EKE- elnök sírjánál nemrég felállított kopjafájánál is.

A déli ebédet követõen a rendezvény résztvevõi a református temetõ felé indultak.A megemlékezõk útjukban legelõször Handl Károly, a révi cseppkõbarlang felfedezõjének egykori házának falán elhelyezett márványtáblánál álltak meg .Itt Bódis Andrea , helyi tanítónõ a nagy felfedezõ életútját ismertette.Megtudhattuk, hogy Handl Károly az 1870-ben megnyílt Nagyvárad-Kolozsvár vasútvonal idején 22 éves korában került Révre Stájerországból, mint elsõ pályafelügyelõ.Szabad idejében a gyönyörû környék fáradhatatlan kutatója lett, s hamarosan e táj szerelmese lett.Itt nõsült meg Réven és feleségül vette a magyar Kompári Jozefát, megtanult jól magyarul és románul is. Telket vásárolt, házat épített, melynek udvarán valóságos botanikus kertet teremtett.Csodálatos életereje volt, sokat olvasott, levelezett, többek között a híres Guinea- kutatóval, Bíró Lajossal is, aki többször járt Réven. Handl Károlynak nem voltak gyermekei.Feleségének 1912-ben bekövetkezett halála után feleségének rokonai költöztek hozzá, s 84 éves korában bekövetkezett haláláig azok gondozták. Réven nyugszik a kistemetõben. A révi Zichy- barlang látogatói könyvébe száz évvel ezelõtt tizenegyedikként a következõket írta: „Az Isten nagyságának e szent helyén állva, hogy különös kegyelme nekem rendelte gondnokságát, az Õ nagy hatalma és bölcsessége elõtt térdre borulva imádkozom”. És, hogy ezek, nem üres szavak voltak, azt szemtanúk mesélték, hogy minden alkalommal mielõtt belépett volna a barlangba letérdepelve imádkozott. Boros J.Attila helyi lelkész rövid igehirdetése után Dukrét Géza a megyei, Domján Imre a révi EKE, míg Vígh Viktor polgármester Székkutas község lakóinak nevében koszorúzott az emléktáblánál. A révi református temetõben a kilencvenedik zsoltár eléneklése után a magyarországi testvértelepülésrõl érkezett Tóth Imre, református lelkipásztor tartott igehirdetést Juhász Viktor sírjánál, a nemrég felállított kopjafák elõtt. Egy olyan emberrõl emlékezünk meg, modta az anyaországi lelkész, aki a helyi és környékbeli magyarság világító gyertyája , nekünk székkutasiaknak pedig jó barátunk volt.Dukrét Géza a Tanár úr életét ismertette, majd felsorolta azokat a megvalósításokat, melyeket Juhász Viktor nevéhez fûzõdnek. Hasas Réka, Halász Csilla és Varkucs Róbert Wass Albert, Petõfi és Ady-verseket szavalt, majd Vígh Viktor , Rostás János és felesége Székkutas, Dukrét Géza a megyei , Domján Imre a révi EKE nevében helyezte el a kegyelet koszorúit a kopjafáknál. A megemlékezés végén Juhász Viktor özvegye mondott köszönetet a résztvevõknek, majd a megjelentek elénekelték a Himnuszt.Hasas J.

Ujabb támogatást kapott Rév a Bihar Megyei Tanácstól, az RMDSZ frakció segítségével.

Az idei év augusztusának utolsó keddjén megtartott ülésén, a Megyei Tanács Hasas János önkormányzati képviselő javaslatára, a révi Technikai Liceumnak 85 millió lejes támogatást szavazott meg az iskola és az óvoda javítási munkálataira.Már csak az alma-mater vezetőségén és a helyi tanács tagjain múlik az, hogy a pénz célszerűen legyen felhasználva.


Történelmet írt egy váradi postagalamb.
Szenzációs eredményt ért el Petõ János nagyváradi tenyésztõ Csoda Barcelona nevû galambja, hiszen a megye történetében elõször sikerült a légtávban 1800 km-re levõ Barcelóna városából hazatérnie.
Régi ismerõsként, sporttársként gratulálhatok a 48 éves autófestõ Oncsa –telepi házának az udvarán, hiszen mindketten egyazon révi egyesület tagjaként ûzzük azt a hobbit, melynek lényege olyan postagalambok tenyésztése, szelektálása , tréningeztetése, versenyeztetése melynek eredményeként olyan kiváló sportgalambokat neveljünk, melyek képesek bármilyen feleresztési helyrõl a lehetõ leggyorsabban hazatérni .Petõ János mindamellett, hogy a hazai hosszútávú versenyek állandó résztvevõje, három éve a magyarországi Maraton klub tagja is.Ez a klub olyan feleresztési helyekrõl szervez versenyeket , mely az anyaországi tenyésztõk dúcaitól 1000 km-nél távolabb vannak.Az én galambjaimnak 1200 km –t kell lerepülniük, amig Aachen vagy Hamburgból hazaérnek, mondja Petõ János.Mivel idén a Maraton klub fennálásának 20.évfordulóját ünnepli, a tagság úgy döntött, hogy egy rendkivüli nemzetközi versenyt szervez, közösen Európa több országának postagalambászaival Barcelónából.A feleresztést július 1-re tervezték a szervezõk, de a franciaországi rossz idõjárás miatt csak másnap délben indult útnak a több mint 25000 versenymadár, hogy minnél hamarabb hazaérjen otthonába, fészkébe, párjához, szeretõ gazdájához.Magyarországról 278 madarat neveztek be a versenyre, köztük az én három galambomat is.A versenyzõket repülõvel vitték ki Belgiumba, onnan a belga szövetség galambszállitó autókon juttata el a madarakat a feleresztési helyre.Míg a belga, holland , német tenyésztõkhöz lassan kezdett megérkezni egy –egy galamb, addig Magyarországra két hétnek kellett eltelnie mig hazatért összesen négy darab, az én RO-015656-2001 gyűrűszámú kék kovácsolt hímem, több mint három hét után, július 24-én délelõtt 11 órakor szállt rá fészkére.Ötödik galambnak lett lejelentve a versenybizottság elnökénél Belák Ottónál, aki szintén nagyon elcsodálkozott a hír hallatán, hiszen 1800 km-t lerepülni, esõt, forróságot, ragadozókat elkerülve csak egy igazi klasszisgalamb képes.
A Csoda Barcelónának elkeresztelt galambot direkt erre a versenyre készítettem fel, nyolc napos fiatalról indult a megmérettetésre, elõtte elõtréningeken vett részt, ott volt a Melk városábón rendezett versenyen, majd három heti pihenõ után következett a spanyol város, meséli a gazdi.Bíztam benne, hogy képes szárnyai alá venni és lerepülni ezt a távot, hiszen elõzõ években, már több 1200 km feletti utat is megrepült.A galamb szülei, a Nagyváradról Hollandiába költözött és ott nemzetközi hírnévnek örvendõ Hegedûs Miklóstól származnak és javarészt Aarden vérvonal csörgedezik ereiben

Vársonkolyos és környéke turistaszemmel.

A természetet, a kirándulást kedvelõ túrista vonattal vagy autóval juthat el Vársonkolyosra és környékére.A révi szorossal ellentétben a kényelmesebb kiránduló ezen a tájon egészen közel eljut gépkocsijával az érdekes látnivalókhoz, igy ha szépet akar látni nem kell sokat gyalogolnia és a hátizsákját cipelnie. Az egykor szebb napokat megért és a környék sok lakosának munkát biztosító bányavállalat mellett elhagyva a települést, a Kõrösbánlakára(Balnaca) vezetó útról jobbra térve hamarosa a” túrista zóna” feliratal kitüntetett részhez érünk, ahol tábla jelzi azt, hogy a kirándulónak itt minden pénzbe kerül.Ára van annak, ha valaki parkolni akar, ha egy pokrócot kíván leteríteni napozás végett, vagy ha egy sátrat akar felverni.Hogy ezeket a díjakat ki is szedi be, vagy szedik -e egyáltalán, azt ottjártunkkor nem tudtuk meg.Hamarosan feltûnik az elsõ, Körösön átívelõ függõhíd.Bizony az idõ vasfoga nem kímélte, az alján a rácsok több helyen elmozdultak már eredeti helyükrõl és emiatt dróttal próbálták rögziteni.Ha beszélni tudna a híd, biztos lenne mit mesélnie a régi szép idõkrõl, arról, hogy a bányásznapok alkalmával hány személy ment keresztül rajta a túloldalt levõ tisztásra ünnepelni, egy sört inni, egy mititeit enni.Most is sátrak tömege áll a betonpódium elõtt és jókedvû fiatalok örülnek a szép tájnak és a jó idõnek.Rövid erdei séta után érünk el a Szelek barlangjához.Meggondolatlan emberek már a barlangot jelzõ táblát is összefirkálták.Ezt látván jó ötletnek tûnik az, hogy a kolozsvári barlangászok a túristáknak szemlétetés végett meghagytak egy rácsos ajtót, ahol a barlangból kijövõ erõs áramlatot érzékelni lehet, ám a bejáratot egy lezárható vaslemez védi.A mellékjárataival együtt több mint 46 km hosszú barlangba bemenni csak közös egyeztetés után a barlangászokkal együtt lehetséges.Utunkat a Nagymagyar barlang felé folytatjuk.Harminc, negyven tanulóból álló csoport szájtátva bámulja a környéket.A Sebes-Körös, a sziklafalak gyönyörûek.A menedékháznál túrista felszerelés, kajak bérelhetõ vagy a szomjazó vándor elfogyaszthat egy hideg sört, üdítõt.Kár, hogy a közelben levõ illemhely felújítására már évek óta nem jut pénz.A barlanghoz vezetõ függõhid jó állapotban van, így a félõsebb gyengébb nem képviselõi is nyugodtan átsétálnak rajta.Vezetõ kísér be minket a Life Alapitvány közremûködésével jó néhány évvel ezelõtt rendbetett barlangba .Románul, majd kérésre angol nyelven is ismerteti a barlang történetét, a benne található érdekességeket s a reflektorok fényénél csodálhatjuk meg az itt talált medve, róka csontokat, a képzõdményeket.Azért nevezték el a barlangot Nagymagyarnak, mert egy magyar ember térképezte fel elõször, mondja a vezetõnk.Magamban örülök annak, hogy az évek hosszú sora alatt nem keresztelték át más névre, még akkor is ha fiatal barlangi vezetõnk nem tudja a nevét a feltárónak.A több mint ötszáz méter hosszú barlangból mintegy 400 métert járunk be.Sajnos az utat jelzõ fából készült cölöpök több helyen is kitörtek és a földön hevernek, az oldalt elhelyezett és az õsember elsõ kõmalmát leíró szemléltetõanyagot védõ üveg ketté törve tekint felénk. Szerencse, hogy nem tudok hollandul, mert így nem értem a mögöttem jövõ külföldiek megjegyzéseit. Náluk egy ilyen természeti csodát Isten adományának tekintik és úgy is vigyáznak rá. Sajnos sokszor ilyen apróságokon,néha félórás munkán dõlhet el az, hogy egy kiváncsi külföldi túrista milyen véleménnyel távozik egy gyönyörû helyrõl és miket fog majd mesélni otthoni ismerõseinek .Pedig a természet miatt igazán nincs szégyelnivalónk


Idén kettõs évfordulót ünnepeltek a révi baptista imaházban.

Zsúfolásig megtelt július utolsó vasárnapjának délelõttjén a révi baptista imaház, hiszen nem akármilyen eseményeket ünnepelhettek. Idén ünnepelte fennállásának száz éves évfordulóját a helyi gyülekezet, míg a fúvószenekar nyolcvan éve alakult meg.

Dániel Zalán helyi pásztor és Pop Florian a gyülekezeti bizottság elnökének ünnepi köszöntõje után Hasas Mária magyar, míg Hasas Ciprian román nyelven foglalta össze a helyi baptista gyülekezet történelmét. Ismertetõjükbõl megtudhattuk, hogy az elsõ baptista Péntek István 1903- ban Körösfõrõl költözött hat gyermekével Révre, és a Kis utcában vásárolt egy szerény házat.Cipészként sok emberrel kapcsolatba került és õ minden alkalmat megragadott annak érdekében, hogy Jézus Krisztusról bizonyságot tegyen.Két évi munkásságának eredményeként megjelentek az elsõ gyümölcsök is és 2005-ben a Kis utcai patak vízében már megtörtént az elsõ öt hívõ bemerítési szertartása.1910-ben a testvérek szívében már megfogalmazódott egy imaház építésének a terve is. 600 forintért telket vásároltak, a faanyagot az építkezéshez Zichy Ödön gróf szolgáltatta.Az imaház felavatására 1911-ben került sor, azóta a szogálatok magyar illetve román nyelven is folynak.1960-ban átalakításokat végeztek az épületen.Bevezették a villanyt, kibõvitették az imatermet, Melán László pedig mûvészi munkával tette szebbé a falakat.Az imádságra éhezõ híveket új padok fogadták.A fúvószenekar 1925- ben alakult elõször hét hangszerrel, a Lupénybõl érkezett Mecheres Péter vezetével.A kommunista idõszakban sok viszontságon ment át a helyi gyülekezet, majd a rezsim bukása után, ismét lehetõségek nyíltak a közel 300 tagot számláló baptista gyülekezet elõtt és egy új, modern imaház építéséhez kezdtek a hívek, amely 2000 februárjában került átadásra.A program az egykor Réven szolgáló három lelkipásztor Nagy Mihály, Micula Mihai és Veres Teodor ünnepi hozzászólásával folytatódott, majd Dorel Cosma révi és Ioan Cocos polgármesterek köszöntötték a megjelenteket Az Úrtól jövõ üzeneteket adtak át továbbá a Bihar valamint a Kolozs megyei baptista közösségek központi képviselõi is.A legöregebb révi baptisták nevében Pop Mihai mondta el gondolatait, majd a Révrõl elszármazottak nevében Pop Nicolae tolmácsolta jókívínságait.Az esemény hangulatát a helyi fúvószenekar elõadásai tették emlékezetessé.A rendezvény szeretetvendégséggel zárult.

Kis csatorna, nagy gondokkal, szinte ingyen

Falvak, városok házaira csatornát rakat a gondos házigazda, annak érdekében, hogy a cserepekrõl lefolyó víz, ne a lakások falait áztassa, hanem összegyûjtve elvezesse egy olyan helyre, ahol nem okozhat károkat.Persze bármilyen lemezbõl készítteti is az ember , egy idõ után arra ébred, hogy a csatorna kilyukadt, kilazult a falból s az esõcseppek egy nagyon zavaró helyre, talán pont a házigazda nyakába csepegnek.A sors fura fintora, hogy ilyenkor, mikor a legbosszúsabb az ember és éppen arra gondol, kihez is kéne fordulnia annak érdekében, hogy kijavítassa, nagybajuszú, nagykalapos, magyarul, románul is jól beszélõ emberek járják az utcát csatornajavítást vállalva.Kapva az alkalmon az elkeseredett gazda ,aki már inkább a hetvenhez van közelebb, mint a hatvanhoz, kérdõen fordul hozzájuk, megtudnák-e javítani a kilyukadt részt? Mi mindent megcsinálunk, mondják a vállalkozók , és azon percben felmennek a tetõre, megnézik a csatornát és rossz hírrel érkeznek vissza a szerencsétlen házigazdához.Sajnos, nem érdemes ezt már javítani, olcsóbb kicserélni.Körülbelül hat millióért megcsináljuk, mondják.Hat millió, ezért a munkáért, nem egy nagy összeg , gondolja a naiv házigazda Megfogtam az Isten lábát ezekkel.Még az asszony is megfog dícsérni, pedig õ igencsak fogához veri a garast, mondja szinte magának és rábólint az alkura.Öt perc múlva egy másik kocsi áll meg a ház elõtt, két barna koma elõre elkészített csatornadarabokat szed ki a csomagtartóból, elõkerül a forrasztópisztoly is, és négy óra múlva már áll a házon az új levezetõ.Csak úgy fénylik a déli napsütésben.Örül a gazda, örülnek a legények s hozza az öreg a hat milliót, a megérdemelt munka bérét.Álljunk meg egy szóra! modja a közel száz kilos alak, akit a többiek csak fõnöknek szólitottak munka közben, számoljuk újra mit is dolgoztunk.A csatorna maga hét millió, mert két méterrel többet raktunk, mit ahogy megegyeztünk, amihez hozzájönnek még a felfogó pipák, a díszek, no meg a mi munkák, úgyhogy a végösszeg 12 millió, mondja az öregnek, akinek már szinte nem is tetszik annyira az új csatorna s próbálja bizonygatni igazát.Ajánlom, hogy fizessen, mert mi sietünk , hisz az idõ az pénz, mondja a fõnök parancsoló hangon.Máskülönben nekünk nem szokott senki adós maradni, nem igaz fiúk? kérdi három nagybajúszú társát.Vagy ha úgy gondolja, fel is gyújthatjuk a házat, hogy megvárjuk, míg leég az egész, hogy ne másszunk már fel megint leszedni a csatornát amit most raktunk fel ebben a negyven fokos melegben,szinte ingyen magának.Mit tehetett az öreg, átment a szomszédba pénzt kérni kölcsön, hisz a ház csak többet ér mint a koszos hat millió, amit egy év alatt csak megspórol valahogy.Legfeljebb nem veszik meg a hûtõládát, mert úgyis jön a tél, meg hát disznó sincs amit bekéne tenni.
Sajnos ez a jelenet a Sebes-Körös völgyének, több településen is megtörtént már.Reméljük, azok akik most tudomást szereztek róla, már nem akarnak "szinte ingyen" csatornát rakatni házukra.Hasas János

Tanévkezdés az Élesdi Kajántó Mária Gyermek-és Ifjúsági Otthonban.

A nyári vakáció végén, iskolakezdés előtt néhány nappal kerestem fel az otthonban élő 26 fiatalt.Gönciné Annemarie Sadler doktornőt arról kérdeztem, hogy mi is történt a szünidőben, hol folytatják majd tanulmányaikat az itt élő gyerekek?
Idén négy fiatalunk fejezte be a nyolcadik osztályt, mondja a doktornő.Közülük egy a Lórántffy Zsuzsanna Gimnáziumban, egy a Mihai Eminescu- , ketten pedig az élesdi Szakkliceumban folytatják majd tanulmányaikat.Mellettük még van egy gyerekünk, aki a Művészeti Liceumban tanul Nagyváradon, egyikük pedig Réven.Egy kislányunk érettségizett idén Nagyváradon a Lórántffy-ban, ő saját kívánságára a Henri Coanda Posztliceumban tanul majd tovább fodrász szakon.A többi gyerekeink az élesdi Általános iskola osztályaiba járnak, másodiktól -nyolcadikig.Fiataljaink általában jól tanulnak.Egy gyerekünk volt akinek pótvizsgáznia kellett.A nyáron sokat foglalkoztunk vele, úgy az otthon nevelői, mint külön felkészítőn Hübner Mária matematika szakos tanárnő és ennek eredménye meg is látszott a pótvizsgán.Jövőre megint lesz öt gyerekünk, akik elvégzik majd a nyolcadik osztályt és már most azon törjük a fejünket, hogyan oldjuk meg továbbtanulásukat, hiszen a buszbérlet Nagyváradra nagyon drága és erre semmi kedvezményt nem kapunk . Néhány hónappal ezelőtt kaptunk egy mikrobuszt külföldi támogatóinktól.Arra gondoltunk, hogy van két kislányunk aki betöltötte a 18. életévét, ha hajtásit szereznének a váradi ingázást olcsóbban megoldhatnánk, mondja az otthon vezetője. Sajnos egy másik problémánk is van, úgy a tanítónő, mint a szociális munkásunk elment Magyarországra.Nagyon elégedettek voltunk eddigi munkájukkal, de valahogy érthető az, hogy a fiatalok elmennek oda, ahol jobb anyagi körülményeket biztosítanak számukra.Így most abban járunk, hogy helyettük az iskolakezdésig másokat alkalmazzunk.Sajnos az idei nyarunkat beárnyékolta az, hogy az egyik gyerekünk játszás közben megvágta a karját egy ablaküvegben és hála Istennek a Katonakórházban Galateanu doktornak egy sikeres műtét után sikerült megmentenie a kezét.Most már ő is jól van.A vakációban gyerekeink öt hétig Feketeerdőn nyaraltak.Az otthonnak ott két lakása van átalakítva erre a célra.Emellett volt egy fiúcskánk aki részt vett az Élesdi Művésztáborban, majd Hollandiában volt a helyi IKE-sekkel, öt gyerekünk volt a tenkei művészeti táborban és négy a telegdi tánctáborban.Sajnos már kinőttük a Feketeerdői táborhelyünket és azzal a gondolattal foglalkozunk, hogy esetleg eladjuk a lakásokat és egy nyaralót építünk,ahol mind elférünk. Ezért telket kértünk a Helyi Tanácstól, sajnos a beadványunkra eddig még nem kaptunk választ, pedig ígéreteink vannak arra, hogy a német, holland barátaink segítenének az építkezésnél. Füzeteket, iskolaszerekkel jól elvagyunk látva, ilyen szempontból nyugodtan várjuk az iskolakezdést .A váradi Opel West vezetősége ígéretének megfelelően minden gyerekünk születésnapjára egy millió lejt küld.Egy Sassenheimi holland szervezettől ,valamint az Illyés Alapítványtól kaptunk anyagi támogatást a téli fűtésre.A Helyi Tanácstól idén negyven milliót kaptunk amiből a víz, csatorna-,szemétszállítási díjakat fizetjük.Sajnos a helyi és a krasznai egyházközségek kivételével a minket eddig segítők mintha elfelejtettek volna, talán már meguntak bennünket, mondja szomorúan az otthon vezetője.Pedig nem könnyű azt megoldani, hogy nap-mint nap kenyér kerüljön a 26 gyerek asztalára.
Toronyszentelés és falutalálkozó Magyarkakucson.

Zsúfolásig megtelt szeptember 4-én délelőtt a magyarkakucsi református templom, ahol Barlán Júlia lelkipásztor Jánosnak a Jelenésekről írott könyve, 3. részének 12. verse alapján hirdetett igét.
Valamikor nagyon régen a ti őseitek Magyarkakucson, Isten iránti szeretetükből templomot építettek, mondta az igehirdető.Amikor elkészült ez a templom és állt e torony, amikor először hívtak a harangok istentiszteletere, akkor a ti eleitek hálaszavavába belevegyült az ígének a tanítása , úgy ahogy a Sámuel könyvében meg van írva: Mindeddig megsegített minket az Úr! Most újra itt vagyunk együtt Isten házában, ma 2005-ben, amikor ti őseitekhez méltó áldozatkézséggel felújítottátok a templom tornyát.Én is együtt örvendek veletek, hálátok az én hálám is Isten felé és azt érzem ebben az órában, hogy ez a templom Isten háza, a mennyeknek kapuja. Mutatja ezt az a csillag is, ami ennek a templomnak a tornyán ragyog, messze tájról sugallva azt, hogy ide Istent tisztelni, imádni, találkozni járunk.Templomot az ember csak úgy tud építeni, ha Isten maga az építő, mondta a lelkipásztor.Ezeket a templomokat nem a lelkipásztorok, hanem maga az Úr Jézus szentelte fel tökéletes áldozatával és tette dicsőségessé.Ha mindenkinek a nevét, aki valamilyen módon hozzájárult az évszázadok alatt e templom felépüléséhez,javításához felírnánk egy téglára, egy kőre és megparancsolnánk minden téglának, kőnek, hogy válljon templommá , pillanatok alatt összeállna az emlékezet temploma, mondta Barlán Júlia .Az igehirdetést követően Kajántó Pál beszolgáló lelkész köszönte meg a szívhez szóló és irányt mutató szavakat, majd tolmácsolta Tőkés László püspök jókívánságait.A templomi program a helyi iskolások és a magyarkakucsi asszonykórus műsorával folytatódott.Az ünnepség első részét a magyarországi Kakucs községből érkezett kórus Bartók és Kodály művei tetté emlékezetessé.A műsor a református templomkertben folytatódott, ahol Barabás Imre főgondnok, szászfalvi alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, többek között Gavril Costa szászfalvi és Szalay István kakucsi polgármestert, Kiss Sándort a Bihar Megyei RMDSz ügyvezető alelnökét, Horváth Péter margittai gondnokot.Örülünk, hogy a Megyei Tanács RMDSz frakciójának támogatásával , valamint egyházközségünk tagjainak segítségével sikerült felújítanunk templomunk tornyát, mondta az alpolgármester, majd átadta a szót a magyarországi testvértelepülés Kakucs község első emberének Szalay Istvánnak.Magától érthetődő dolognak tartom azt, hogy ma itt vagyunk, hiszen határon túli testvéreink hívtak, és mi úgy éreztük, hogy egy ilyen ünnep alkalmával mellettük van a helyünk, mondta az anyaországi község polgármestere.Hasas János megyei tanácsos üdvözlő szavai után Kajántó Pál lelkipásztor tartott előadást az első- és második világháborúban elesett honvédek emlékére.Ma azokra is emlékezünk, akik távol innen, messze földön ontották vérüket a hazáért és idegen földben pihennek, mondta a lelkipásztor.A helyi gyerekek énekes, verses műsora után a jelenlévők a kegyelet koszorúit helyezték el a templomkertben felállított világháborús emlékműnél, közben a testvértelepülésről érkezett kórus csodálatos, az eseményhez illő énekeket adott elő.A Himnusz eléneklése után a házigazdák szeretetvendégségre invitálták az ünnepségen résztvevőket a parókia udvarára.Az ebédet követően ,a magyarországi vendégek és vendéglátóik közösen énekelték el a Székely Himnuszt, majd a búcsú nehéz percei következtek . Vendégek és vendéglátók megegyeztek abban, hogy hamarosan újra találkoznak majd. Hasas J.

Köszöntő
Szeptember 4-e egy fontos állomás e kicsiny Sebes-Körös menti település magyarságának életében, hiszen ma hármas ünnepet ülünk.Ünnepelünk, mert ez a 120 tagú református gyülekezet egy nagyszerű dolgot vitt véghez, hiszen ennek a régi templomnak a tornyát sikerült megjavitani s a tető, most újra régi fényében ragyog.Ünnep a mai nap azért is, mert az egyházközség más településén élő tagjai , ha csak egy napra is, de ismét találkozhatnak a magyarkakucson élőkkel és ünnep azért is, mert többszáz kilóméter távolságból eljöttek, itt vannak köztünk anyaországi testvéreink is Kakucs községből.Megmondom őszintén, szeretek Magyarkakucsra jönni,mert úgy érzem eme vidék egyszerű lakói maguktól jutottak el arra a következtetésre: ha jól akarunk élni ott ahol vagyunk, hogy gyermekeink ne kényszerből menjenek majd el, hanem csak jószántukból induljanak világot látni, s legyen miért visszatérni, ahhoz tudás, információ, együttműködés, korszerű eszközök, szervezés, vállalkozás és hasonlók szükségesek.Rájöttek arra is, hogy az új világ számára értékké kell tenni mindazt amivel egy kisközösség rendelkezik: a hagyományt,a mítoszt és a történelmet, a kézügyességet, a földet, a terményt, az épületeket, a természet kincseit, a csendet,a falu képét, a szállóigéket,a nótákat és sok-sok mindent, ami itt van bennünk, körülöttünk. Örvendezzünk ma mindannyian, bármit is látnak szemeink, vagy hallnak füleink a világban.Mert sajnos még vannak települések itt Erdélyben is, ahol nagy költőnk Petőfi mellszobrának nincs helye az iskolák udvarán , de olyan falvak is vannak, ahol fúvószenekar, püspökök , többszázas tömeg vesz rész az avatóünnepségen.
„Hontalan vagyok,
mert hiszek jóban, igazban, szépben.
Minden vallásban és minden népben
és Istenben kié a diadal”, vallja Wass Albert.Mert az Úr igazsága halkan jár és békesség kíséri. Az Ő akarata rendelkezik minden dolgunkban, s az Ő rendelkezéseit nem idő méri, hanem tudás, lelki tudás.
„Nem sokaság, de lélek végez csoda dolgokat”, mondja egy ősi tanítás.Tarstsuk észbe ezt mindannyian akik testvérek vagyunk itt a Kárpát medencében, mert nem a nyelv teszi az embert.Az ember lelke emeli rangra a nyelvet, vagy taszítja az útszéli árokba, a használat erkölcsi mércéje szerint.Nem kell félnünk, nem szabad csüggednünk,mert a magyar lélek él és teremtő Istenünk működik benne és általa.Most itt a templom mellett,a világháborús emlékmű előtt , ahol mennyei magasságokból őseink néznek le ránk, azt hiszem meg lehetnek elégedve velünk.Mert zsoltár és trombitaszó kíséri az ember útját végig a világon és mindig a trombitaszó a hangosabb.De mélyebbről jön a zsoltár és erősebb, még akkor is, ha nem hallatszik kívül a falakon.Mert a trombitát egy torok fújja, a többi csak engedelmeskedik neki vakon, de a zsoltárt, ha halkan is de százezrek éneklik Erdélyben, Magyarkakucson, Magyarországon, Kakucson is.S ezen emberek kezeik fegytertelenek és békességre kulcsolódnak.Homlokuk emelt és tiszta és munkának gondjai lakoznak mögötte, mely lassan és biztosan megtermi a jövőt.Sri Chinmoy indiai író soraival szeretném befejezni hozzászólásomat:
„Ne engedd, hogy
Sötét kétség uralkodjon feletted!
Minden percben
Fényes reménységgel köss barátságot,
Hogy megváltoztasd saját világodat
És a körülötted levő világot!”
Adja Isten, hogy úgy legyen.
(Hasas János köszöntője a toronyszentelésen)

A négy éve Amerikában történt terrortámadásokról is megemlékeztek .

Szeptember 11-én, vasárnap délelőtt sok váradi református volt jelen az újvárosi templomban, ahol Sándor Lajos lelkipásztor a 127. zsoltár, 2.verse alapján hirdetett igét.

A mai napon nyugodtan elmondhatom, hogy szeptember 11. többé sohasem lesz olyan, mint az Úr 2001.esztendeje előtt volt, mondta az igehirdető.Olyan tragédia , olyan elgondolkodtató esemény történt akkor a világban, amire mindig szomorúan fogunk emlékezni.Egy olyan hatalmas ország mint az Amerikai Egyesült Államok lakóinak saját bőrükön kellett érezniük, tapasztalniuk, hogy semmitől nincsenek megvédve, mentesülve, mert akkor nemcsak az a két torony omlott le, hanem az a mitosz is, amit az ottaniak maguk körül kialakitottak, elhittetve magukkal és a világgal, hogy ők mindenben tökéletesek, erősek, igazak.Sajnos beláthatták, hogy hiába épit az ember, ha Isten nem tartja meg azt, és ha nem ad rá áldást , pillanatok alatt minden a földdel vállhat egyenlővé.Miközben a világpolitikai ,gazdasági események mindegyikére e nagy ország kellett kimondja az áldást, addig egyre kevesebbet figyeltek Isten áldására.Vajon büntetés volt- e Amerikára nézve?,tette fel a kérdést Sándor tiszteletes, majd a választ is megadta.Semmiképpen nem, mondta, egyszerűen láthatóvá vált mindannyiunk számára, hogy Isten áldása nélkül minden hiábavaló, minden összedőlhet akár egy torony, majd kitért a „hiába” szó értelmére, használóira.Vajon kik is azok az emberek akik ezt a szót kiejtik ?Legelőször is a csalódott emberek, akik látják, hogy hiába kelnek fel korán reggel és dolgoznak késő estig, nem jutnak semmire.Amit építenek hetek, évek alatt, egy pillanat alatt semmivé válik.De ezt a szót kimondja a lusta ember is, aki azzal vígasztalódik, hogy lám embertársa reggeltől estig lót-fut mégsem halad előre és ezért megelégszik azzal, hogy csak a minimumot adja ki magából.De használja e szót a hívő ember is, de ő nála e szó más értelmet kap.Vannak feladatok a világban, a családban melyeket Isten ránk bizott, amit megkell tennünk.De nem lesz hiábavaló küzdelmünk, harcunk amit az Úr megparancsolt nekünk, ha Isten áldása van rajta.Ezért imádkozzunk, könyörögjünk, hogy kezünk munkájának értelme legyen és tenni akarásunk, fáradozásunk biztosan nem lesz hiábavaló.Az igehirdetést követően a lelkipásztor a hét végén a Lórántffy gimnáziumban megtartandó ünnepi eseményekre invitálta a híveket, majd köszöntötte az istentiszteleten részt vevő népes Észak-Amerikából érkezett csoport tagjait.A küldöttség vezetője megköszönte azt, hogy egy gyönyörű igehirdetésen vehettek részt és elmondta, hogy tájékozódni, megismermerkedni jöttek az egyházkerületben munkálkodó reformátusok mindennepi életével, munkájával, majd egyenként bemutatta kollégáit is.A délelőtt a templomban a révi születésű, ma családjával Nagyváradon élő ifj.Mihók G.Ferenc fiának keresztelésével zárult.

Rév története (II.)

1301-ben kihalt az Árpád ház, így Anjou házi uralkodók kerültek Magyarország trónjára.Róbert Károly és Nagy Lajos nyolc évtizeden át uralkodtak(1392-ig).Uralmuk alatt fellendült az ország gazdasági élete, annak dacára, hogy töméntelen külháborút folytattak.
Bizonyára Rév község is ennek a fejlődésnek a részese volt, amit bizonyítani látszik Luxemburgi Zsigmond császár és magyar király uralkodásának kora.Hosszas trónviszályokat követően Zsigmondot 1387. tavaszán választották magyar királlyá, s Erzsébet anyakirálynő halálát követően, 1395. májusában Veszprémben meg is koronázták.
Rév község a XV.század elején váltakozó főúri birtoklást követően magának a királynak,Zsigmondnak a hatalmába került.
Az Eszterházy család levéltára(Bp.R.44 D 17, R 44,87) egy dokumentuma szerint:
„ A királyi birtoklás alatt nagyot fejlődött Rév.Zsigmond király 1405-ben a települést, mint „ villa seu oppidiumot” felmentette a sólyomkői várnagy és az erdélyi vajda bíráskodása alól és szabad városai sorába emelte, Buda kiváltságait adva neki...
...A privilégium értelmében a királynak évi száz forintal és descensussal tartözik, iparosai ajándékot adnak.
Bíráikat egy évre maguk a lakosok választják s azok ítélnek ügyeikben.Ha ítéletükkel valaki nincs megelégedve, Buda városához, onnan a tárnokmesterhez, egészen kivételes esetben pedig magához a királyhoz fellebezhetnek.Rév lakói azonban ezeket az előnyöket aligha élvezhették, mert a király már a következő évben a Lackfiaknak adományozta őket.”
(az Eszterházi levéltár fenti anyagát idézi Jakó Zsigmond:Bihar megye a török pusztítás előtt című műve)
A Lackfi főúri család volt, akik Sólyomkő várában irányították kiterjedt birtokaik ügyvitelét.Rév, azáltal, hogy a Lackfiak tulajdonába került, hosszú időre a sólyomkői uradalom részévé vált, s így sem járt rosszul.
Rév”portus Crisis” maradt, nevezetes vámhely a révi révvel egyetemben, s ezt a Lackfiak is okosan kihasználták, értékesítették.
Különösen a sóvám hozott nagy jövedelmet, hiszen Erdély sóbányáiból jórészt Réven keresztül került a só nyugatabbra.
A már említett Eszterházy levéltár vonatkozó iratanyaga szerint(1.Eszterh.R.44.D.23) 1484-ben a Lackfi uradalom Fugyin levő vámát is ide helyezték át.Mindezekből egyenesen következik, hogy működőképes volt a révi vám és a rév, ami viszont azt jelzi, hogy a lakosok is igen-igen megtudtak élni belőle.
Nagyjából tehát úgy másfélszáz évig,a XVI.század második feléig, a Reformáció koráig Rév Sólyomkő vonzáskörébe és érdekkörébe tartozó főúri birtok része volt, nem nagyszámú, de sáfárkodó lakossággal.Bizonyára hatással volt a „régió” településeire Igazságos Mátyás kora és szelleme(1457-1490), majd az azt követő zűrzavar is, valamint az 1526-os mohácsi vész, amikor is a törökök elfoglalták Magyarországot és az ország széttagolódott, részeire bomlott.
A bihari települések is mintegy önnálló életet éltek, s Várad meghatározó szerepű lett a környék további fejlődése vonatkozásában.
A XVI.század második fele a Reformáció térhódítását is jelzi egyben, aminek a hatása alá került Várad és környéke is.
Várad reformációját az Egerből jött Varkócs Tamás várkapitány is támogatta, így 1557-től Ceglédi György református lelkész szabadon terjeszthette az „új hit” tanításait és építhette ki a „református eclesiát”.
Ceglédi György evangéliumi eszméit Telegden és környékén pankotai hittérítők terjesztették igen hatékonyan.A Telegdi grófok felvették a kálvinista hitet, s azt ki is terjesztették egész uradalmuk területén. Ebben a korban a „cuius regio, eius regio”elve uralkodott.A fenti eszme annyit jelentett, hogy amennyiben egy főúr bizonyos hitet vallott, azt köteles volt átvegye a birtokain élő lakosság is:egész települések lakossága vált ilyenformán reformátussá.
Rév a XVI.század második felében már nem tartozott Sólyomkő várához és a Lackfi uradalomhoz, hanem a református Telegdy család birtokát képezte és közigazgatásilag is Telegdhez tartozott.
1560-ra a Telegd környéki települések (miként a Várad környékiek is) lakosai reformátusokká váltak, s fehérre meszelt egyszerű templomban folyt az istentiszteletek sora.Ezekben a szent eklézsiákban-így Réven is-ostrolta az eget fohászaival egy-egy közösség, különösen a török „áfiumtól”, rabságtól való szabadulásért esdve.
Egy 1552-es összeírás szerint csak a Sebes-Körös bal partján levő Révelő létezett.Révelő Révnek a XIV.századi kirajzása volt.(más vélemények szerint Révelő révi lakosokkal betelepített temesi község volt)
Tény az, hogy a török hódoltság után (1526-ot követően)a település kizárólag Révként(s nem Révelőként) szerepel az okmányokban.
Tény az is, hogy az 1560-as években már volt itt Réven egy református magyar közösség, amely túlélte az évszázadok történelmi és sorsviharait.
Boros J.Attila ref. Lelkész


Napjainkban újból felbukkannak a Hunjaink…

A közelmúltban történt kezdeményezés (Novák Imre Josua 29 éves debreceni pedagógus személyében), vannak, akikben meglepetést, de olyanok is, akiknél elutasításra talált.
Nézzük miről is, van itt ténylegesen szó?
Egy demokratikus európai jogállam törvényei szerint, alig ezer aláírás szükséges ahhoz, hogy beadványt tárgyaljon a parlament egy újabb kisebbség, etnikum hivatalos elismerésérõl. Ebben a beadványban több mint 2300 aláírás volt hitelesítve.
A dolog kezdete, mint azt legtöbben tudjuk, ezelõtt, kb. 1600 éve történt, amikor Attila hun király hős hadával, ma már ki tudná pontosan miért, visszatért európai hódításaiból a Tisza mellé Hunniába.
A király elhunyta után hanyatlásnak indult a birodalom, és a népvándorlások, és a honfoglalásunk idején a maradék Hun nemzet valószínű könnyen azonosult, olvadt be az avarok, magyarok, később a kunok közé is. Nem lehetett ez nehéz, hiszen sok hasonló messzi földről hozott jellemvonással rendelkeztek ezek a népek a honfoglalás idején, ami egyesek szerint, szerintem is több időben történhetett, míg lezártnak lett tekintve. A hét honfoglaló törzsből a magyar dominált, és fogta össze a többit, hogy egy nemzetté, hatalommá váljon az új hazában. Ez idő tájt vesztették jelentőségüket, de lassan a nyelvhasználatukat is a többi kis nemzetek. Ennek nyilvánvaló okai voltak: biztonságban, és elismerésben akartak ezek is élni a nagy erős fejedelmek kötelékében. A Hunok, akik még ez idő tájt is híresek lehettek harci készségükről, bátorságukról, és még ma is világszerte emlegetett jó szervezettségükről, villámgyors harci technikájukról, minden bizonnyal jó szolgálatokat teljesítettek a honfoglaló magyar népek számára. Ez még jobban arra a következetésre, szinte bizonyításhoz vezet, hogy ezek után, hagy mondjam, Hunjaink voltak azok az ázsiai népek, akik érdemeik alapján leginkább, és leggyorsabban olvadtak be a magyar nemzetbe. Természetesen csak beolvadtak, de genetikailag nem tűnhettek el. Ma is köztünk vannak, hol jobban, hol kevésbé felismerve ősi nemes tulajdonságaikat.
Volt egy ismerősöm, aki gyengéd szeretettben őrizte nagyszülei képét, és mesélte a sok kedves emléket. Többek között mindég megemlítette, hogy a nagymamámnak, akit Nagy Barna Rozáliának hívtak, igazából olyan ázsiai vonásai voltak. Lehet hogy nem is annyira magyar, mint inkább hunok voltak az ősei. Így voltak, így vannak köztünk ma is őseink. Hol a szeretet emlékei között, hol a mindennapi küzdelmek apró jelei formájában, de velünk, és örökre, míg mi magyarok, magyarok maradunk.
A vér szerinti tiszta nemzet ma Európában nem létezik, vagy nagyon elenyésző részében a nemzeteknek. Annál inkább vált fontossá, hogy ki, mikor, milyen társadalmi szerepet vállal, és esetleg tart élete fontos céljának, feladatának, vagy éppen hitének. Ez viszont egy jogállam mindenkori alapelvével nem ellenkezhet. Éppen úgy, mint az eddigi jelek szerint a fenti kezdeményezés sem ellenkezik. Emberileg nézve, csak gazdagíthatja kultúránkat, és örülhetünk, hogy akadnak köztünk olyanok, akik őseink között a Hunokkal is azonosulnak, és próbálják kutatni, keresni, ápolni a maradék hagyományukat, hogy ne menjen végképp feledésbe. Annál inkább, mivel ez a mi hagyományainknak is szerves része, csak éppen nem foglalkoztunk vele eddig kellőképpen.
Itt kell megemlítenem egy néhány évvel ezelőtti tudományos lapban olvasott tanulmányt, amiben a következőket írták: Franciaországban, Párizs közelében feltűnt egy kisebb népcsoport, akik ugyan tősgyökeres franciának nevezték magukat, és egy ismert etnikumhoz se lehetett volna őket besorolni, de mégis mások voltak. Ez úgy jellemvonásaikban, mint egy bizonyos anatómiai vonásban is észrevehető volt. Közelebbről kezdtek velük a szakemberek foglalkozni, és arra a következtetésre jutottak, hogy az őseik Attila hadjárata során foglyul esett, vagy egyéb okokból vissza maradt hunok lehetnek. Ezek az emberek származásukról ezt már nem tudhatták, de jó franciák lévén örültek minden új felfedezésnek. Ennyit erről a történetről.
Talán Magyarországon is lesznek valamikor erre vonatkozó, vagy hasonló kutatások. A sokrétűség, szellemi, vagy testi változatosság, csak előny lehet egy nemzet számára. A célunknak, hitünknek kell egynek lenni, hogy azt közös erővel el is érhessük. Ez meg talán a honfoglalás óta, ma vált megint igazán fontossá, hogy abban az Európában, amiben már 1600 éve élni akarunk, még 1000 évig meg is maradjunk.
Kaltenbach Jenõ, a kisebbségi jogok biztosa például úgy véli, a hunok nem felelnek meg a törvényi feltételeknek, ez persze még csak az ő véleménye, ami nem számíthat ez idáig döntésnek. Számos más, így a német és cigány kisebbségi önkormányzat vezetője sem ért egyet a kezdeményezéssel – hangoztatva: nem szabad tovább bontani a nemzetet. Az én véleményem szerint a hunok etnikai elismerésével itt erről szó sincs, mivel gyökereik, történelmük a miénknek is részét képezi, de mégis önálló nemzeti, és kulturális megkülönböztetésre, figyelemre, elismerésre lehet joguk a magukat hunoknak vallóknak.
Az lehet a valószínűbb ok, hogy a maguknak ez esetben hangot adó etnikumok, tartanak attól, hogy még több elismert etnikum esetében, kevesebb pénzhez jutnak.
Talán el kellene azon nékik gondolkodni, hány tagja lehet az említett etnikumoknak, akik sem az illető nyelvet, sem a kultúrát nem ismerik, de még nem is ápolják, vagy igyekeznek azt felkutatni, megismerni. Ezek után talán kevésbé kifogásolnák azoknak a magukat hunnak valló egyéneknek a szervezkedését, akik igyekeznek ősi kultúrájukat felkutatni, és ápolni hagyományaikat, bátran, és büszkén hisznek benne, hogy ők egy nemzeten, történelmen belül, külön népcsoportot is képviselhetnek. Ezzel sem nem sértenek, sem nem ártanak senkinek, csak gazdagíthatják az etnikumok, így az ország kulturális értékét. Ez által meg kijárhat nékik is, ugyan az a tisztelet, megbecsülés, mint a többinek.

Pósz Péter,megjelent a mártélyi(Magyarország)” Kaláris” helyi újságban.

Gombatermesztés házilag.

Környékünkön az erdei gomba őshonos növény.A Sebes-Körös völgyének mindkét oldalán kiterjedt erdeinkben a nyári hónapokban kiadós esők után megjelennek a gombák.Az így begyűjtött-ehető-gombák, fontos kiegészítő táplálékforrássá váltak.Az ember igyekezett kiszélesíteni a gombafogyasztást, főként szárítással és savanyítással.A mélyhűtők megjelenése és elterjedése még inkább hozzájárult az erdei gombák hosszú ideig való tárolásához.
Ennek a költséges, energiaigényes tárolásnak, eltartásnak az ellensúlyozására felmerült az igény a gomba házilag való termesztésére.Valójában arról van szó, hogy egyes gombafajoknak igyekezzünk a természetben megadatott körülményeket biztosítani.A házilag termeszthető gombák közül a csiperke és a laskagomba a legismertebbek.Mivel a csiperkegomba termesztése nagyobb kockázattal és költségekkel jár, a továbbiakban a laskagomba termesztésére szeretnék bővebben kitérni.Annak ellenére, hogy a laskagomba igénytelenebb, a fogyasztók többsége szívesebben eszi.Noha rágósabb a csiperkegombánál, az íze ezt a nemkívánatos tulajdonságát pótolja.A laskagomba termesztésének két változata terjedt el:
1.lomblevelű, kivágott fák rönkjén,
2.kész alapanyagon.
Az első változat hobby-szerű megoldás és nem lehet intenzív, jövedelmező, inkább csak a család és a rokonság igényeinek kielégítésére szolgál.Ennek ellenére röviden ismertetném a dolog lényegét.A kertünkben levő, kivágásra ítélt nagyobb fáknál(pld.diófánál) úgy járunk el, hogy a törzset a földszintnél 10-15 cm-rel magasabban vágjuk el.A földben megmaradt rönköt laskagomba csírával beoltjuk, ahelyett, hogy nehéz munkával kiásnánk.A jól beoltott tönk faanyagát ugyanis a laskagomba 3-4 év alatt „megeszi”.Az eljárás lényege, hogy az eltávolított rönkből levágunk fűrésszel egy 4-5 cm-es szeletet.A földben maradt részt leszórjuk csírával, majd a szeletet visszahelyezve a csírás rönkre szeggel rögzítjük.Utána fóliával, majd földdel is letakarjuk.A folyamat később (mármint a gombaképződés) fényt igényel.Tehát az átszövéshez letakarjuk a faanyagot fóliával és földdel, de az átszövés végén a takaróanyagot levesszük.Tudni kell, hogy fás beoltásra csak a frissen döntött, természetes nedvességű rönkök felelnek meg.Amennyiben az átszövés más helyen történik, akkor a rönköket félméteresre vágjuk és félig a földbe beássuk.Természetesen több ilyen rönköt célszerű egymás mellé helyezni, 30-40 cm-es távolságra egymástól.Az egészet a fentebb ismertetett módon beoltjuk csírával és faszeletekkel lefedve szeggel rögzítjük, majd az egészet letakarjuk fóliával és földdel.A beszövés történhet tavasszal és kora ősszel.Tavaszi oltáskor már az ősz folyamán kapunk termést.A laskagomba a faanyagot általában3-6 hónap alatt szövi át.Az átszövés akkor fejeződik be, amikor a faanyag fehér színű és kellemes gomaillatú.Ekkor a faanyagról levesszük a földet és a fóliát, majd várhatjuk a termőtestek megjelenését.Csapadékhiányos időszakban a faanyagot finoman, zuhanyszerű megoldással (pl.öntözőrózsával) tartsuk állandóan nedvesen.Lehetőleg árnyékos helyen helyezzük el a farönköket, vagy a földben hagyott rönköt árnyékolóval, pld.napernyővel lássuk el, hogy a gyors kiszáradást megakadályozzuk.
A szabadban történő farönkös termesztéstől nem várhatunk nagy és kimagasló termésmennyiséget, mert az időjárás szeszélyes jellege mellett, más tényezők is ronthatják az ideális környezeti feltételeket.
Biztosabb és intenzív, valamint jövedelmezőbb megoldás az, ha kész, vásárolt alapanyagon, zárt rendszerben végezzük a termesztést.
A beoltott alapanyaggal teli műanyag zsákokat 14-16 C-os pincében helyezzük el.Ügyeljünk arra, hogy ne érjenek egymáshoz, így elkerülhetjük, hogy felmelegedjenek.Ha a zsákoknak csővasból, szőnyegporoló-szerű állványt készítünk, a zsákokat a” levegőben” talaj fölött felfüggesztve helyezzük el.Fontos, hogy a zsákok ne érjenek a pince földjére, de egymáshoz sem.A felfüggesztés erős zsineggel vagy szigetelt huzallal oldható meg.A sikeres termesztés feltétele a steril, csíramentes környezet biztosítása.A laskagomba ugyanis nem tűri más fajta gombák, pld.a penészgombák jelenlétét, konkurenciáját.Ezért a pincék talaját és falait a betelepítés előtt szigorúan feltőtleníteni kell, amit meszeléssel vagy permetezéssel oldhatunk meg.
Ha az átszövés alatt az alapanyag (ami a zsákokban van elhelyezve) belsejének hőmérséklete 25 C-on felül emelkedik szellőzteni, ventillátorozni kell, nehogy túlmelegedjen illetve bepenészedjen.A megfelelően előkészített és beoltott alapanyagot 30 nap alatt átszövi a gombafonal, kifehéredik és összeáll.A műanyagzsákok speciálisan, megfelelő méretű és sűrűségű lyukakkal vannak ellátva.Ezek feladata, hogy szellőzön az alapanyag és, hogy ezeken a réseken”kibújon” a laskagomba.A jó termés elérése érdekébena termőhelyen magas páratartalomra, de szellőztetésre, továbbá 10-15 fok C hőmérsékletre és természetesen megvilágításra van szükség.A gombák miután kifejlődtek 10-12 naponként szedhetők le.A termésidő kb. 30 nap.
Ez a pincés módszer mint kiderült remekül kihasználja a pince kedvező hőmérsékletét, ám átszövésig megkell oldani egy 5-10 C-al magasabb hőmérséklet biztosítását, ami némi plusszköltséggel jár.
Megpróbáltak pince helyett dupla fóliás, tehát jó hőszigetelő, fóliaházas termesztést is.Ez sokkal költségesebb megoldás, mert a hőmérséklet ingadozást ki kell védni.A nappali megvilágítás is lehet túl erős.Így nyáron és télen szüneteltetni kell a termelést, télen pedig fűtéssel lehet csak biztosítani a megfelelő hőmérsékletet.
A nyári termesztés a pincében is kockázatos, mert a gomba romlandó és hűtőház hiányában még a leszedés napján a fogyasztóhoz kell jusson a termés.Jól megszervezett munka esetében a befektetett pénz 50-100%-al megnövekedve térülhet meg.
Akit érdekel a pincés termesztés címeket, elérhetőségeket tudok ajánlani, ahol beoltott anyaggal telt zsákokat vagy rönkös termesztéshez csírát lehet vásárolni.A forgalmazó további részletes és az általam ismertetett módzsernél „szigorúbb”, de garantáltabb tanácsokkal is szolgál. Homonnai Gábor, Élesd
Amire büszkék lehetünk
.....s amire nem



Régi receptek
Czifray István 1888-ban megjelent Magyar Nemzeti Szakácskönyvéből
Rizskása-lepény vajas tésztában.
Főzz meg fertályfont(14 deka) rizskását egy itcze(8deci) jó tejben, adj hozzá öt lat(9 deka) tört mandolát,főzd esd is egy kevéssé, s ha már puha a rizskása, vedd el a tűz mellől s hagyd meghűlni.Dörzsölj el egy darab habzásig, tedd bele a rizskását, reszelj el hat lat(10 deka)czukrot egy narancsnak a héján, add ezen czukrot is a többihez, habard el s adj hozzá habarás közben egy egész tojást és négy tojássárgáját.Csinálj vajas tésztát, nyújtsd ki mint valamely metélttésztát, végy apró, hosszúkás és lapos formákat, béleld ki vajas tésztával szép simán, hogy semmi ráncot se vessen, tégy mindegyikbe a rizskásából, fedd be tésztával és süsd meg szépen.
Párolt ponty különféle mártással.
Darabold fel a szokás szerint elkészített pontyot és sózd be, adj egy rézlábasba szeletekre metélt sárgarépát, zellert, vöröshagymát, petrezselyem-gyökeret, pászternákot, töretlen fűszert, kakukfüvet, mogyoróhagymát, babérlevelet, csiperkegombát, egy darab írósvajat, két merítőkanál főtt eczetet, ugyanannyi borsólevets forrald fel, mikor legnagyobb forrásban van, tedd bele a halat, s párold meg barnára.Tölts rá ezután egy meszely(4 deci) főtt bort, egy itcze (7 deci) jó borsólevest s főzd meg végképen a halat, mikor megfőtt, tedd más edénybe, levébe keverj irósvajban barnára duzzasztott két kanál lisztet, főzd el együtt huzamosb ideig, s mikor jól megsürüsödött, szűrd keresztül szitán a pontyra, ha akarsz, változtatás kedvéért adhatsz hozzá tálalás előtt kapornát, tejfelt, vagy szardellát, hogy ize változzék.
Marhahús-kolbász.
Összeaprítván négy font(két kiló) marha-s ugyanannyi sertéshúst, adj hozzá kilenc lat(15 deka) sót,három lat(4 és fél deka) durván zúzott fekete-és szegfűborsot, egy lat(18 gram) megmetélt czitromhéjat, koczkásra vágott szalonnát, keverd e vagdaltat össze s töltsd megtisztított belekbe, azután süsd meg rostélyon vagy lábasban, melybe, ha akarod, kevés édes sört is tölthetsz.


Történetek Petőfiről( 4).
Rév község a tavaly egy szép Petőfi-szoborral gazdagodott. Így, a szobor által mondhatnánk, közelebb kerültünk a költőhöz. A révi polgárra – ha arra viszi útja – nagy költőnk naponta “ráköszön”. Az emlékmű egyben arra ösztönöz, hogy minnél jobban megismerjük Petőfit. A költő fordulatokban gazdag, hányatott élete bőven szolgál érdekes történetekkel.(folytatás előző lapszámunkból)

Annak kapcsán, hogy Jókai házigazdái meghívták őt másnap ebédre, Jókai visszaemlékszik, hogy Petőfi , különösen női társaságban udvarias, derűlt kedélyű, meleg szívű ifjú, aki egyszerre megtudja szerettetni magát mindenkivel.
Petőfi arcára így emlékezik:
„Halvány, szikár arca letörölhetetlen dac kifejezését hordta magán mindig, semmi más árnyalat fölvételére nem volt képes, rendbeszedethetetlen, sűrű haja felállt az ég felé, orra római szabású volt, de kissé hegyes, szemei bátrak és szögezők, homloka nyílt, ajkai szépek; csak mikor nevetett-és nevetése olyan volt mint egy kínzotté, még a hangja is hozzá-, olyankor tűnt ki egy, a sorból kiálló hegyes fog felűlről, mely valami démoni kifejezést adott arcának; mikor megbosszantottam valamivel, ezzel a hegyes foggal szokta fejemet megszúrni.”
Jókai ekkor írta akadémiai pályázatra verses drámáját: A zsidó fiú-t.Felolvasta neki és Petőfinek tetszett a darab, dícsérte és ajánlkozott, hogy lemásolja szép kézírásával.Így történt meg, hogy Jókai első műve Petőfi kézírásával lett beküldve.
Jókai tekintettel Sándor szűkös anyagi helyzetére, a lemásolást meg akarta fizetni, de a kevély Petőfi visszautasította a pénzt.
A társulata Kecskeméten is anyagi csődbe került.Petőfi szállásadójánál zálogban hagyja színész eszközeinek egy részét és Pestre indul.Ide késéssel érkezik, hiszen kocsira, útravalóra pénze nincs, így gyaloglás közben erőt vesz rajta a betegség.Napokig betegeskedik egy útjában eső háznál.Ki ápolta, ki gondoskodhatott róla ilyen helyzetekben? Pestről, Pozsony felé tartva megáll Pápán Orlaynál, ahol május elejéig marad.Itteni tartózkodásáról egy humoros eset maradt fennt:
A tavalyi házigazdája megneszelte, hogy Sándor Pápán időzik és egy reggel beállított tartozásáért.Petőfi épen derékig vetkőzve mosakodott, csapkodta magára a hideg vizet.A vendég megállt az ajtóban. Petőfi azt hitte, hogy restell beljebb jönni és rászólt:
-Csak ne röstellkedjék!
-Oh, nem is-felelte az-elfogadom én a pénzt Ön-től, még ha egészen meztelen lenne is!
Sajnos a vendégnek üres kézzel kellett távoznia.
Május 12-én ért Pozsonyba, de már későn érkezett, mert a színtársulat-amely az országgyűlési küldöttek szórakoztatására verbúválódott-már telítve volt.Legendás szépírása mentette meg a nyomortól.Munkát kapott, a szónokok beszédét kellett kellett másolnia a kéziratos Országgyűlési Tudósítások-ba.
Június végén, másfél hónap elteltével, amikor az Országgyűlés véget ért Pestre jön, s itt regényfordítással bízzák meg.A Robin Hood című regényt fordította németből magyarra, amivel szeptember végére el is készült.Négyszáz forintot keresett ezzel a munkával, de amilyen gyorsan kereste a pénzt, olyan gyorsan is szabadult meg tőle.Annyi mégis maradt, hogy színészi ruhatárát kiegészítse, hiszen újra e mesterség felé kacsintgat.Debrecenbe készül, hogy onnan egy társulattal majd Erdélybe induljon.Útban Debrecen felé felkeresi Orlayt Mezőberényben, ahol tíz napot tartózkodik.Jókedvűen búcsúzik barátjától, nem is sejtve azt, hogy életének legsivárabb időszaka következik majd.Debrecenben Komlóssy meghívta ugyan társulatához 1843 október elején, de itt csak egy hetet tölt, mert az igazgató azzal a feltétellel állt elő, hogy ha a társulat majd fellép Kolozsváron, akkor ott már Petőfinek is énekelnie kell a színpadon.Ehhez Sándornak sem kedve, sem hangja nem volt.Ugyanis zenei hallása nagyon rossz volt, szinte a botfülüség határát súrolta.Még Jókai is megemlíti egyszer, hogy:” Egyetlenegy dalt hallottam tőle énekelni, a Marseillaise-t, az is csak félig, azt is rosszul”.
Ekkor véletlenül találkozott egy kisebb társulattal, ahol jó szerepeket és jobb fizetést ígérnek neki, s így be is áll közéjük.A társaság néhány hétig Diószegen, majd Székelyhídon játszott.Az igaz, hogy jó szerepeket kapott, de az ígért jó fizetésből nem lett semmi.November vége felé ez a társulat is feloszlik, de ez Petőfit már betegen érte s így kénytelen visszatérnie Székelyhídról Debrecenbe.Itt Pákh Albertet, Sopronból ismert barátját keresi fel.Lássuk, hogyan örökíti meg ezt a drámai találkozást évekkel később Jókai:
„ Egy este, amint hazamegy (ti.Pákh), a kapu előtt egy sáros, fáradt embert lát ülni, kopott, szakadozott gubában, átázott kalappal, egy nagy vándorbottal a kezében.Alig ismert rá.Petőfi volt.Nemcsak ruhája volt rongyos, hanem az arca is egészen átváltozott, összeesett.Ott várt reá már régóta a bezárt kapu előtt, mert odább menni már úgysem tudott volna...
Pákh szívesen megosztá vele szállását. Petőfi elmesélte neki, hogy a faluzásban betegedett meg, ruháit kénytelen volt eladni s becserélni rosszabbakra, most azután betegen, nyomorúltan idevánszorgott, legalább, ha meghal, lesz aki eltemesse”-emlékezik vissza Jókai. Nyilván tőlük hallhatta mindezeket.
Addig maradt Pákhnál míg jobban nem lett, barátja addig ellátta pénzel és ruhával is, majd később szobát bérelt neki özv.Fogasnénál, hogy a telet, ha szűkösen is, de kihúzhassa. Petőfi ezt írta Bajzának:
„Már Székelyhídon sem játszhatám, s nincs reményem, hogy egyhamar játszhassam, mert annyira elvagyok gyengülve, hogy erőm visszanyerése biztosan belekerül két-három hónapba.Egész csontváz vagyok.Így tengek ínséges állapotban, s itt kell a telet Debrecenben töltenem...”
Bérelt szobájának bútorzata egy ágy, egy pár szalmafonatú szék és egy boglyakemence volt, ennek padját használta íróasztalnak.A szobát egy kevés ideig szalmával fűtötte, de miután az is elfogyott, a fagyos szobában volt kénytelen kihúzni a telet.Később „Egy telem Debrecenben” címő versében így ír erről:
„...S az volt a derék,
Ha verselék!
Ujjam megdermedt a hidegben,
És akkor mire vetemedtem?
Hát mit tehettem egyebet?
Égő pipám
Szorítgatám,
Míg a fagy végre engedett.
Ez ínségben csak az vígasztala
Hogy ennél már nagyobb ínségem is vala”.(folytatjuk)
Homonnai Gábor, Élesd

Jönnek az értesítők a nevelési támogatások folyósításáról!

Több kérelmező család, akinek réven magyarul tanuló gyereke van már megkapta a következő értesítőt az Iskola Alapítványtól:
Tisztelt Pályázó!
Örömmel értesítjük, hogy a Szülőföldön Magyarul címmel meghirdetett nevelési-oktatási, valamint tankönyv-és taneszköz támogatásra benyújtott pályázatát a 2004-2005-ös tanévre az Iskola Alapítvány kedvezően bírálta el, és a Határon Túli Magyarok Hivatala ezt jóváhagyta.A támogatás összege az értesítő levél postabélyegző dátumától számított 30 munkanapon(1,5 hónap) belül vehető át.
Örömünkre szolgált, hogy Ön is élt e pályázati lehetőséggel és a segítségére lehettünk.

Fűben, fában orvosság
Sorozat Rév gyógynövényeiről

Mezei katáng (Cichorium intybus)
Vad cikória, jajkóró, cicoare

Utak mentén, mezsgyéken , árkok partján az egész országban gyakori évelő növény.
Gyökere ,10-20 cm hosszú, karógyökér. Szára 1m magasra is megnő, bordázott elágazó, frissen átvágva kevés tejszerű nedvet bocsát ki kesernyés ízű. Tőlevelei nagyok, lándzsa alakúak, öblösen fogasak, szárlevelei kicsik, szárölelők. Égszínkék ,virágfészkei a szár felső részein egyenként vagy csoportosan ülnek. Júliustól szeptemberig virágzik A katáng inulint, cukrot, glikozidát, keserűanyagot tartalmaz..
A növény gyökerét és föld feletti részét júniustól novemberig gyűjtjük ( a csupasz szárrészeket nem) A jól megtisztított gyökeret feldaraboljuk és napon is száríthatjuk. A virágos hajtásokat csak árnyékon.
Mind a gyökér mind a herba ( szár, levél) teája nagyon jó hatással van májgyulladás, májdaganat, sárgaság esetén. Fogyasztható étvágygerjesztőül ,emésztést serkentőül valamint magas vérnyomás ellen.
Nemesített változatának gyökerét pótkávé készítésére használják.
Juhász Ibolya ny. tanárnő


Révi mesék Aki mesél: Géczi Hegedűs Sándor
A szallonás király és a három fia.
(folytatás az előző lapszámunkból)

Apám uram, rendelj mellém két ácsot, száz katonát és adjál nekem száz méter kötelet, hogy egy csiga segitségével leereszkedhessem a kútba, a tolvaj rejtekhelyére, kérlelte apját a királyfi.Mindezeket megkapva elindult kíséretével az erdei tisztáson levő kúthoz.
-Látod édesapám, nézd a vérnyomokat, milyen tisztán látszanak a hóban, mondja Szép János az erdő közepe fele haladva.Odaérve, a király kiadta a parancsot, hogy csigát készítsenek és ereszkedjenek le a kútba.Közben a két királyfi is utolérte őket s jelentkeztek, hogy ők majd leszállnak a kútba.Elsőként Nefélj királyfi készült leereszkedni, s megegyeztek abba, hogy ha háromszor megrázza majd a kötelet, akkor a kinnt lévők ayonnal visszahúzzák .Beleült a hámba és eresztették lefele, de mintegy tíz méter után olyan sötét lett a kútban, hogy a királyfi megrázta a kötelet és a katonák vissza felhúzták.
-Édesapám-suttogta- olyan sötétség van benn, hogy semmit nem látni.
Muszály királyfi hallva mindezeket odaáll apja elé, s azt kéri tőle, hadd mehessen le ő is, mert ő nem fél a sötétségtől és mindenképpen elszeretné fogni a tolvajt.Beleült hát ő is a hámba, ám mintegy hüszonöt méter után, testvéréhez hasonlóan ő is megrázta a kötelet, mert még a bivaly fenekében sincs olyan sötét mint ott volt.Meg is ijedt jócskán Muszály királyni.Erre előállt a legkissebb királyfi is.
-Édesapám, egy életem, egy halálom- mondja-, én sebesítettem meg a tolvajt, én fogom elfogni is neked, ha megengeded. Mit is tehetett a király, beleegyezett, hadd próbúlja meg a legkissebb is.Beleült hát Szép János is a hámba, mind eresztették, mind eresztették, míg leért a kút fenekére.Csak akkor ámult el a legkissebb királyfi, mikor széjjelnézett, mert egy csodálatosan szép, eddig ismeretlen világ tárult szemei elé. Ezüstös fényben ragyogott minden.Kikötötte magát a hámból s elindult az új országbot megnézni.Amerre járt minden ezüstből volt, az erdei fák, a bokrok.Bizony Ezüstországba érkezett s az ország közepén ott ragyogott egy gyönyörű ezüstpalota.Az egyik ablakából egy szép lány énekelt egy szomorú nótát:
Én nekem egy boldog óra, jaj de ritka vendég, hallotta János a bús melódiát.
Fel is szóla neki:
Miért énekelsz ilyen szomorú dalt, te szépség?A lány nyomban válaszolt neki:
-Azonnal menjél el innen, te királyfi, mert ha megjön az én elrablóm, azon nyomban megöl és felfal téged!
Hát ki a te elrablód?- kérdi Szép János, s megmarkolta az oldalán lógó rozsdás kardját.
-Hát ki más mint a hétfejű sárkány , válaszol a gyönyörűséges leányzó.-Azonnal hazajön, de ezt mindjárt magad is meglátod, mert a buzogányát már hét mérföldről hajtja ide a kapu elé.Ha tégedet itt talál, te földi ember, menten szétmarcangol!
Szép János azonban nem ijedt meg.
-Sebaj, majd megküzdöm vele, mondja s még nem fejezi be jól mondandóját, süvítve csapódik be a kapu elé a sárkány buzogánya.Jött is menten a sárkány is, szaglászva, milyen idegen illat van a kastély közelébe.Nem kellett sokáig nézelődnie, mert egyszer csal elébe áll a királyfi és bemutatkozik.
-Te kis csitri, úgy felhajtlak vissza abba a világba, ahonnan jöttél, hogy semmi nem marad belőled!- ordít rá a sárkány.
-Én nem félek tőled, gyere birkózzunk meg!, mondja a hétfejű sárkánynak.Több sem kellett a rusnya állatnak, elkapta a királyfit s bokáig beverte a földbe.Kiugrott Szép János és térdig vágta a sárkányt a földbe.Az sem hagyta ám magát, kiugrott és gatyakötésig vágta Szép Jánost a földbe.Megmérgelődött erre a királyfi, kiugrott, nyakáig vágta a földbe a sárkányt, elővette rozsdás kardját és azonnal lekaszabolta mind a hét fejét.A lány, aki némán figyelte az eseményeket hirtelen felugrott örömében, s össze-vissza csókolta.Ekkor Szép János elmesélte neki, hogy valójában ő azért jött ide, hogy megkeresse a tolvajt, aki az apjának a szalonnáit dézsmálgatta minden este.
-Nem tudom, ki lehet a tolvajmondta a leányzó-, de nem messze innen lakik a tizenkétfejű sárkány, hátha ott van a rabló.
Több sem kellett a királyfinak, menten búcsúzott is és indult arra, amerre a lány mutatta, Aranyország határát, ahol a tizenkétfejű sárkány lakik.Átment a két országot elválasztó folyón, s hát még ott, hogy elámult a királyfi, hisz minden, még a katicabogár is aranyból volt.Nemsokára beért egy aranyerdőbe, s az erdő közepén egy aranypalotát pillantott meg.Ott az egyik ablakban egy gyönyörűséges leányzó szomorúan énekelte az Édesanyám is volt nékem, de már nincs című dalt.Észrevette a lány Jánost, szól is néki rögtön, hogy azonnal menjen el a palota környékéről, mert, ha megjön a sárkány, hát úgy szétmarcangolja majd, mint a farkas a juhot.
-Én nem félek- felel vissza a királyfi-, de nem telt bele öt perc amikor is egy tizenkét mázsás buzogány csapódott nagy robajjal a kapu elé és nemsokára megjelent a sárkány is keresvén az idegent.
-Én vagyok Szép János, mondja bátran a királyfi és birokra kel a tizenkétfejű sárkánnyal a palota előtti aranymezőn.De a nagy zajra előjöttek a többi sárkányok is, hogy lássák a nagy csatát. Szomorúan csak azt láthatták, hogy ez a kis vékony másvilágba való, nyakig vágja a sárkánykollégájukat a földbe, eléveszi a rozsdás kardját és mind a tizenkét fejét lekaszabolja társuknak.Meg is ijedtek és nagyon elkezdték tisztelni Jánost.A szép leányzó menten a királyfi nyakába ugrott és hálálkodva köszönte meg, hogy kiszabadította.
-Az én küldetésem az, hogy megtaláljam a tolvajt.Vajon nem nálatok lakik?- kérdi János.
-Itt bizony nem- válaszol a szépséges kisasszony-, de innen nem messze lakik a huszonnégyfejű sárkány és lehetséges, hogy az ő anyja a tolvaj.
Másnap reggel el is indult Szép János felkutatni a tolvajt.Nemsokára átért Gyémántországba, ott egy erdőbe és az erdő közepén egy gyémántpalotához ért.Az egyik ablakban egy mesésen szép lány könyökölt ki, s olyan szomorúan énekelt, hogy a királyfinak majd meghasadt a szíve.
Miért búsulsz oly nagyon te gyönyörűség- kérdi János.
-Hogyne búsulnék, mikor tizenhat éves koromban elraboltak és azóta itt élek bezárva a huszonnégyfejű sárkánynál-felelte szomorúan a leányzó.
-Ha segítsz nekem, akkor én ma téged megszabadítalak- bíztatá János.Csak azt kell megtudnod, hogy hol is tartja az erejét a sárkány.
Nemsokára hazajött a sárkány, és a királyfi bebújt az ágy alá, hogy ne találjon rá.
-Milyen idegen járt itt a palotámban?, kérdi a lányt.
-Itt bizony senki, mondta hízelgően a lány.Biztos a másik világból hoztál magaddal valami szagot.
Lehetséges-motyogta magában a fenevad- és leült vacsorázni.Megevett huszonnégy bivaly elejét-hátulját , ivott rá egy hordó bort és jólakodtan lefeküdt.Éjjel a lány kikérdezte és megtudta, hogy a sárkány a kemencében tartja az erejét.Másnap reggel a sárkány megreggelizett s indult dolgára.
Ekkor bújt csak elő a királyfi s a gyönyörű lány boldogan mesélti neki, hogy megtudta ám a nagy titkot.
-Hiszel-é neki, kérdi János.Hátha mégis hazudott, de sebaj este majd kiderítjük, mondja János.Addig te díszitsd fel virággal a kemencét, hogy mire hazaérkezik a sárkány legyen gyönyörűen felcicomázva és majd akkor elválik, mi is az igazság.A lány virágba borította a kemencét, hogy este mikor megérkezik a sárkány, hát lássa azt, hogy ő mennyire vigyáz a palota urának az erejére.Lejegyezte Hasas János(Folytatjuk)





Emléküket kegyelettel őrizzük!

Révi magyar közösségünkből az elmúlt negyedévben Géczi Malom Máriát, Méhész Géczi Viktort és Cseri Sándort szólította magához a Teremtő.Testvéreink álma felett őrködjön a szeretet és a hála!


Viccek
Szabóék tizenötéves házassági évfordulójukat”ünneplik”.Szabó csöndesen szörnyűlködve nézegeti kövér, lompos, rosszindulatú feleségét.
-Istenem-sóhajt magában-, ha a nászéjszakánkon megfojtom, mostanában szabadulnék!
☻
-Igaz, hogy szakítottál a Frédivel?-kérdi egy nő a barátnőjét.
-Igaz.
-Pedig egy jóképű,rendes fiú.
-Ez igaz-válaszolja a barátnő.-Csak nem volt benne semmi gyakorlati érzék.Valahányszor feljött hozzám és én lekapcsoltam a villanyt, kibotorkált az előszobába, hogy kicserélje a biztosítékot.
☻
Az utcán egy fiatal lány rágyújt egy cigarettára.Mellette megy egy idősebb asszony, akinek nem tetszik a dolog, ezért megjegyzi:
-Inkább lefeküdnék az első szembejövő férfival , mintsem, hogy az utcán rágyújtsak.
-Higgye el, én is ugyanígy vagyok ezzel-válaszol a lány.-De most sajnos munkába kell mennem.
☻
Gézuka rajtakapja a nővérét, amint éppen egy férfival szeretkezik a kisszobában.
-Itt van száz forint!-mondja a férfi Gézukának.-Aztán nem láttál semmit!
-Gézuka megköszöni a pénzt, sőt, még vissza is ad egy húszast.
-Hát ezt meg miért adtad vissza?-kérdezi a férfi.
-Tegye csak el!-így Gézuka.-Miért éppen maga fizessen többet, mint mások?




RÉVI MAGAZIN
Kiadja a PRO RÉV Egyesület
417615 Rév, 640 szám. Telefon: 0745391518
e-mail: hasasioan@rdslink.ro
hasas_ioan@yahoo.com
prorevegyesület@yahoo.com

Felelős szerkesztő: Hasas János
Szerkesztő : Dukrét Géza
Számítógépes szedés: Hasas János
Korrektor : Mihálka Magdolna
Tördelő: Szilágyi Gabriella
Fotók: Hasas János
Megjelenik negyedévenként.
Terjesztése ingyenes.
Készült az Europrint nyomdában.
Támogatóink a Bihar Megyei Tanács és a Communitas Alapítvány.